Modern tánc rulz!! :))) Volt szerencsém hirtelen belecsöppenni egy izgalmas mesébe, melyben az általam nagyra becsült Trafó színpadán (tavaly áprilisi emlékem a próbateremből) bírtam táncolni tizenketted magammal egy ötpercnyi kortárs koreográfiát (program). A történet előzményeként Nyanya barátném ősszel elhívott az egyik, kezdőknek való (értsd: akiket a járókeret mellől rángattak el), heti rendszerességgel tartott mozgáskultúra órára, ami jelen esetben hatha (testnevelés) jógával kombinált modern tánc - a modern alatt pedig olyasmit kell érteni, hogy valódi művészek, szakemberek vezetnek bele minket olyan világba, amik programajánlóit a Fidelio Súgóban (is) lehet látni. Sőt, a hétvégén derült ki számomra az is, hogy az oktatónk (Zambriczky Ádám) Goda Gábor és Frenák Pál társulatában is nyomta régen, pont ezt a két ismert vezető táncost bírom csodálni évek óta (erről 2009 utolsó napján írtam pár szót más miatt, egy ff kép illusztrálja).

Szóval a hét közepén eldöntetett, hogy hétvégén beköltözöm a Trafóba, amikor pluszpróbák után megmutatjuk mindenkinek, mit művelünk, úgy is lett, utolsó pillanatban még megtanulnom is sikerült a műsort (legalábbis hibátlanul végigtáncolni, aztán magabiztosan hencegni és pörögni az üresjáratokban, mint egy járókeretes bógócsiga). Főpróba és előadás között felfedeztem egy új helyet, a Big Ben Teaházban fél liternyi indiai masala (á la Pest) teát ittunk mézzel, nem volt olyan erős, mint az eredeti, de nagyon finom. Több szintű csoport lépett színpadra full ház (+ácsorgók) előtt, naná, hogy elszúrtam párszor (hiányzott egy utolsó félórában való újratáncolás felügyelettel), de úgy emlékszem, megtapsoltak:) és a saját kétfős közönségem, plusz game-es szintén fellépő ismerőseim megdícsértek. Két csoporttársammal megbeszéltük, hogy a számunk után kisétálunk, és megünnepeljük "beavatásunkat" egy pohár borral, úgy is lett, mire megtudtam, hogy egy jógaoktató-masszőrhöz (+ tibeti hangrezgés terápia..!) és egy grafikushoz van szerencsém. Annyira lelkesített ez a hőstett, az előkészületekkel és a hangulattal együtt, hogy jó, ha 2 órát aludtam, el is mentem reggel 6-kor futni egy kezdő hölgyeménnyel (1 fok volt a hideg). Ja, este még Nyanyáékkal is bepusziltunk egy bort. Izomlázam van és hős vagyok. Még, még még. (Képek by Bea, én középen feketében.)

Na egy kis onblog: a Masala Market (Vörösmarty-Andrássy) tulajdonosa hamarosan nyitni fog egy éttermet a belvárosban Mirch Masala néven (a mirch emlékeim szerint feleteborsot jelent). Elmegyek majd valamennyidmagammal és beétkezem. Októberben jön AMMA, az ölelős néni (Jagad Guru Mata Amritananda Mayi Devi) hozzánk, itt élő indiaiak elkezdtek szervezni egy csoportot a Satsang-ra (szent esemény), mondjuk nálam lehet érdeklődni, megadom a szervező hírleveles e-mailjét, de itt a néni honlapja is: ammachi.hu. Anoushka Shankar pedig, akinek már voltam koncertjén (2008. május 16 fölött írok erről), ha minden igaz, jön idén a Sziget Fesztiválra. Hm. Na, ennyi. :)

16:42|kapok levelet

Tesókám ma (...) éves lett:))))) Ezért Frittmann Irsait iszogatok, és ettem az ebédhez feltétet is. És volt rajtam nyaklánc, belőttem a sérómat, ettem kétszer is péksüteményt, valamint német tejet ittam (Milli UHT 0,33L). A héten az is kiderült, hogy a hihetetlen kiterjedésű karácsonyi nagyzabálást követően nemhogy nem híztam, de inkább fogytam. Szervezetem erőn felül dolgozott, napokig csak ettem és feküdtem. De megérte:))

Találtam két egyáltalán nem indiai cd-n elképesztően jó (és nagyon indiai) indiai zenéket, ezek Snétberger Ferenc: Song To The East (Obsession, 1998) és Bona: Shiva Mantra (Ten Shades Of Blues, 2009). Előbbi (aki nem ismeri, világhírű roma gitárművész) a nevezett dalban spanyolgitárján nyomja a raga-t, amikor először hallottam, megállt bennem az ütő, de csak a felismeréstől:) Néhány jellegzetes dallammenetet variál, és a track rövid, bevezetés nélkül, de zsír, komolyan. Bona (feketeafrikai zenezseni) pedig összeszedett indiai zenészeket, és enyhe underground háttérrel egy kifogástalan indiai zenét hallunk, olyan (de olyan) hangú női és férfiénekessel, akiktől el szok'om olvadni egészen. Ez volt a zenei aláfestés.

Most jön a menü: az év első hétvégéjén voltam (a T. tsaladdal) a Shalimar étteremben. Az autóban odamenet kialakult egy kisebb vita, amit szavazással döntöttünk el végül - ugyanis eredetileg a Taj Mahalba akartunk menni, mert az szép, elegáns, finom. De zárva volt:( Ezek után előkerült a Kashmir (rajtam kívül volt még ott egyszer egy családtárs), és a Shalimar, ahol szintén, de ugye nem mindenki. Nekem Kashmirról is van rossz emlékem, a hagyományostól túlságosan eltávolodott, majdhogynem fúziós konyhája és designja zavart (olyan bárhol van), arról nem beszélve, hogy életem legszörnyűbb hasmarsa kínzott meg közvetlen utána egy közeli McDonaldsben. A Shalimart pedig legutóbb egy dohos, sötét pince volt, amire a Taj Mahal-ra készülvén azidőtájt szintén nem vágytam.

Az utóbbi győzött, és lám, nemcsak egy dohos pince, hanem most már sötét is az új lámpáknak köszönhetően, látványosan beázik, indiai díszlet (=hangulat) jóformán nincs, egy szép nagy Ganésa szobrot és a nagyon halk szitárzenét kivéve, a bejárattól (és a wc-től és a konyhától stb) egy széles boltíves átjáró "választ" el (ettől végig fáztam, az erős étel sem segített), a járólapok töröttek, a fal pattogzik, a wc-ben akkor épp nem volt kéztörlő, és nem működött a kézszárító, nem volt tükör, és a pincérnő bár nagyon kedves, előzékeny és mosolygós volt, nem értett különösen a szakmájához (a Savignon Blanc-ból "szavinyon blekk" lett - egyébként is szovinyon), amit fel sem hánytorgatnék, ha nem hagytunk volna ott öten 23 ezer forintot, hanem csak gyorséttermeztünk volna valahol.

De lássuk a kaját: én szokásomtól meredeken eltérően Shahi paneer-t rendeltem (mindig, minden indiai étteremben azt rendelek, annyira szeretem). A shahi annyit tesz, hogy királyi, és azért az, mert a szószban kesudió van, ami még arrafelé is drága mulatság. Itt az (egyébként mérföldes, tehát nagyon maradi) étlapon ez a magyarázatnál nem volt kiemelve, pedig mindenhol odaírják. Ebből azt szűrtem le, hogy nincs is benne kadzsu. Amikor megkóstoltam, akkor sem tudtam eldönteni, a szósz finomra munkált volt, és savanykás a paradicsomtól - tehát nem édes, amilyen szokott lenni. A pozitív példa (kajaisten nyugosztalja, mert évekkel ezelőtt bezárt) a Kama Sutra (Október 6. sarka, http), excsokim ott melózott, és esténként hozta haza a Shahit... voltak benne felismerhető hagyma, paradicsomdarabok, csillogó ghípöttyök úszkáltam a tetején, könnyű, óriási paneer-kockákkal... hhhh. RIP. Ez az adag itt emberes volt (sok), de azért gond nélkül legyűrtem, karácsonykor az ember gyomra ki szokott tágulni. De a szósz túl homogén volt, a színe sápadt, a paneer hosszúkás, kicsit ipari az egész.

Rokonyaim húst rendeltek, egybe nyaltam bele, az enyémnél savanykásabb volt, az általam ajánlott Csiken Makhani, ami tandoor-i csirka, tehát volt egy enyhe kozmás íze, vagyis oké. Többiek hasonlót rendeltek, különböző csípési fokozatokkal (enyém kiváló volt, közepes), volt egy erős birka, azt éppc sak megnyaltam, ő járt a legjobban szerintem. A basmati rizs 830 magyar pengő forint, igaz, hatalmas adag, azonkívül sima rizs lehetett volna 500 valamennyiért. És persze sok naan, paneer-os, vajas stb. Az mennyei volt, ahhoz képest, hogy nem szeretem a sülttésztát, így a kenyérféléket sem, a naan bepusziltam 2 perc alatt. Előételnek is páran azt kértek, hozzá a valami miatt istenített menta szószt - én már leszoktam róla, állítólag Indiában nincs is. Most pirosas volt, de tényleg nagyon finom, a változatosság kedvéért rendeltünk mellé egy mango csatnit it. Nos. Cukrozott, zsíros, őrölt bolti fűszerkeverékkel megszórt valami. Íze jó, de igen távol állt a csatnitól. Lé, és kész.

A legnagyobb csalódás a végén ért, gondoltam, belefér még egy édesség, és mivel úton útfélen burfi meg gulab jamn van, itt bevállaltam az egyébként igen izgalmasan hangzó Raas malai-t (Rasgullah): rózsavizes tejgolyó (valami búzadarafélével). Kérem szépen, az egész hideg volt, és úszott, mit úszott, olimpiákat nyert, mint májkelfelpsz egy lavórnyi vanília (!!) lében, pisztáciadarabokkal. Az íze meg ezek után még rá is tett egy lapáttal, vagys nem volt neki (=rózsa sehol), és száraz volt, mint egy darab @. Felteszem, hogy konzerv... Szóval népszerű gulab jamn társához hasonlóan frissen kisütve, vagyis legabább melegen, de inkább forrón jöhetett volna ki, mindenféle vanília nélkül, mivel erről szó sem esett...! És nem is tartozik hozzá. Erősen cukrozott ghíben kellett volna úsznia. :/

Ettünk egy óriásit, beszélgettünk egy jót, ittunk is, de én egy indiai étteremtől többet várok, különösen úgy, hogy viszonylag sok van belőle a fővárosban. Sok díjat nyert a Shalimar, szponzorálni szokta a Trafó indiai sorozatát, régi, belvárosi, szeretjük... én jelenleg a Taj Mahalnál teszem le a voksomat, elmékezvén, hogy ott legutóbb a mango csatni pont olyan volt, amilyennek Lamji csinálta az otthonában, én pedig kuktáskodtam mellette. Egy laza, darabos krém, mint valami olajjal felöntött ajvár, csak mélyvörös. Megyünk a Taj-ba is, majd azt is leírom, ígérem, elfogulatlanul. Az általam feltisztelt Exit magazin ételkritikusa(i) az év indiai éttermének a Pandzsáb Tandoori-t tették meg, nos, annál ...öö.. kisebb lyuknyi (és hangulatmentesebb) éttermet én még nem láttam, de régen voltam, kénytelen leszek újra elmenni, hátha maradandó változásokon ment át.

Egyéb örömhírrel is tartozom, hiszen amellett, hogy Idaji novemberben megjárta Indiát (bizonyám, még nem találkoztam vele azóta, interjú és képriport előjegyezve), Taraji néhány hét múlva megy Indiába, már megvan a repülőjegye. Ennek szintén annyira örültem, az év utolsó napján tudtam meg, ő táncolni is fog, szóval le sem merek írni többet, megérdemli ő is, olyan régi álma... Ganésa legyen vele. A zsebében gondolom, ott is lesz, ha nem, én adok neki egyet a polcról. Rézből van, remélem, a reptéren nem veszik el tőle. Onblogként még megemlítem, hogy hindu szent hét van, milliók zarándokolnak el ilyenkor a Gangeszhoz és mindenféle szent helyekhez. Hír szkennelve az újjászületett metropol napilapból: scan-http.

Ennyi mára, valahova még becsempé(s)zek egy karácsonyi hangulatképet, amit én szültem (kivételesen, vagyis az előzőekhez hasonlóan most már nem mobillal), a helyesírási (vagyis inkább elgépelési) hibákért előre és utólag is elnézést kérek, kortyolgatom tovább a borocskát, elnyúlok a kanapén és nézek valami vérfagyasztót a Paprika tv-n.

23:13|kapok levelet

És nincs karórám, legalábbis néha perceket késik, nem tudják megjavítani. 5 hétig nem jelentkeztem fel a wiwre. Van szép "új" ablakom (kettő is) több, mint egyhavi fizetésemért, valami miatt ugyanúgy párásodik, ha valaki tudja, miért, írja meg. Kiolvastam egy 3 kötetes könyvet (Raana Raas: Csodaidők), várom a befejező, 4. részt. Karcsifámat leszedtem, most kint fázódik, de majd el lesz ültetve a szüleimnél.

Jön egy hét múlva a punjabi együttes énekese, Ginda, aki(ék) eltörték a tumbimat. Felhívott karácsonykor, hogy boldog karit, jön, hoz szuper tumbit és egy punjabi blúzt. Atta. :) A novemberi Kalaripayattuhoz van egy jó kis linkem, remélem, jönnek még: http. 2009-ben tette víz alá India első atomtengeralattjáróját, és Dél-Afrikába költöztette az éves krikett bajnokságát, mert választások voltak, ami irdatlan mennyiségű embert mozgatott meg a világ legnépesebb demokratikus államában. új év, új partik: 4 perce zsíroztam le, január 28. csütörtök Szilvuplé dj milendee indiai bulija, illetve március 6. szombat Merlin (hihi:) IndiaFest 4. Mindenki, aki ezt olvassa (és még többen) jöjjön el, mert a legutóbbin 900 vendéget szolgáltunk a Dürer kertben, legnagyobb megelégedésükre. A Szilvuplé pedig már régi hagyomány, ez lesz aaa.. öö.. 23. party:) Hanganyag még mindig nincs sajnos, de a milendee.hu-ról letölthető az underground rádiós verzióm, ez diszkósabb, populárisabb, táncolni lehet rá, és mindent megteszek, hogy minium annyi indiai legyen ott hangolni, mint máskor.

Összeütöm a szórókat, és majd felgyűröm. Most pedig háztartást vezetek, pancsolok, bíztatom magam, és gondolkodom, miért volt olyan rossz napom ma, és várok egy levelét. (Mosogatok-mosok, fürdök, folytatni kéne a galériát, rémüldözök az izzadó ablakaimtól, fülledő ruháimtól és a röplabdás felszószomszédtól, és várom a tanfolyam időpontjait.) Egyéb kívánságom az évre: dobogóóóóó!:)))

Búcsúzóul kaptok egy marhás devanagari abc-t (milyen régen nyitottam ki a tankönyvet, inkább angolra tartom fent a feji tárhelyemet). De nem eladó, a középfokú után folytatom.

Ahoj.

11:06|kapok levelet

Itt vagyok, ragyogok, egy jó kis kicsitindiai koncert után 2 nappal (Mitsoura, Trafó), Mónika a magas hangokra való tekintettel rekedten, de szépen énekelt, nem volt sokkal összeszedettebb, mint 2 éve a Millenárison, de az élmény a többszöröse volt, és Szalai (nem Szalay) Péter is jól nyomta a teentaalt. A koncert a vj-t is beleszámítva nagyobb hatással volt rám, mint számítottam. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom az elmúlt 7 év lemeztermését (2 darab: a Mitsoura (2003), és a Dura Dura Dura (2008) - első lemeze szánalmas módon nem kapható a boltokban, visszavonták, nálam lehet jelentkezni bartelben, jelzem, az eredeti van meg, nem másolt. A hölgy hangja különleges, tradícionális énektudása figyelemreméltó, zenekara páratlan.

Így 5 hét után azt is észreveszem, hogy Mr.a. változtatott a blog adminszisztémáján, jelzem: ráfért, ez jobb. Nem kibírhatatlanul lassú, és automatikusan menti a bejegyzést. Ez a két tizenkilencedikszázadi hibája volt eddig az első magyar bloggyárnak. Mr.a. a humorát sem vesztette el, a "Képizélő"-től és a "- nézettt rá szigorúan"-tól még most is röhögök. A class-on viszont minden alkalommal változtatni fogok html-ben. A betűméret eltolódott, ezentúl kicsit nagyobb lesz, presbiópiás (vagy hiperkicsi képernyős) olvasóim örömére, de emiatt a css-en húznom kell egyet még.

Idén valahogy elmaradt a karácsony előtti posztom, holott 1 hét múlva öt éves lesz ez a sokat látott blog. Most pótlom. Anyagi és kibenbízzunkmeg helyzetem tovább romott, de hozzá kell tenni, nem minden értelemben rossz dolog ez. A múltamból csipkednek a szégyellni való epizódok, jelenem visszafogott, megfontolt és öreges, jövőm pedig nincs. Semmilyen, még csak benyomás sem. Ettől lettem öreges. Lassú, manírmentes, diszkrét vagy éppen egyenes, az érzelmeimet befagyasztottam, mint a bankszámlámat, na igen, újévi fogadalmaim közé tartozhatna, hogy a következő karácsonyt már nem tölteném egyedül, de ennél most - és mindennél - fontosabb, hogy szellemi értékeimnek adjak egy bíztató árfolyamot.

Tanulnom kell, hogy kirajzolódjon az a bizonyos jövő, hogy - nem túlzás - legyen értelme kikelni reggel az ágyból, s egyéltalén jóízűen megenni azt a sokmindent, amit karácsonykor belémdiktált a rokonság (összeszámoltam, hét féle állat, szóval vegetáriánusok most fogják be a füleiket), (és tőtöttkáposzáta még mindig van, a legjobbat hagyom a végére), sopingolni cipőt (jóval megfontoltabban), hogy ezt még bőven elhordom. Apropó, venni: tartozásaim, orvosok, és a kötelező (ez lett belőle) game*-kiadásokon kívül rezsi, és olcsó, egészséges kaja. Drágán meg kell fizetnem tévedésemért (diplomám a qkában), és lustaságomért, ami az azóta eltelt 10 évben belémdiktálta a semmittevést, hogy a mának éljek, kritikus szemmel nézve felesleges unaloműzéssel szorítsam ki a továbbtanulásra, életpálya-egyengetésre alkalmas időt (game*, dj-hindi-stb - igaz, a game* országos klubnál csinált belőlem kapitányt, dj-ként meg hihetetlen klubokban és rádiókban izgultam magam szanaszét) - egyszóval jövőre, sajnos minde egyebet félretéve rákényszerülök, hogy eggyel több szakmám legyen. Na meg az angoltanulás, Mr Börg. Innen is bujék.

Apropó: egészség. A 2009-es évre leginkább jellemző jelző. Ha jól számolom, 3. éve nincs párom, ezért ez annyira nem különös, ami még más volt idén, mint ezelőtt, hogy nem utaztam sehova. Ruhára is kevesebbet költöttem, most a cd ipar járt jobban velem, különleges zenéket nem lehet csak úgy letölteni. Külföldi vendéget is utoljára hívtam, bár a költségek nagy részét ilyenkor átvállalják (csak le kell fordítanom euróra, mennynit keresek), de még így is fárasztóak:)) Ilyesmi volt az év. El kell siratnom, hogy holnaptól jobb legyen. Humoromat nem vesztettm el, csak már többet működöm az éteren kívül, mint azon. Kevesebbet iszom, vagyis nem mindegy, hogy mit (az ominózus egészség), torna, jógatánc, maratonfutás, táplálkozási kúra, relaxálás, meditáció, pszichológia, guru, könyv, termálfürdő, kímélés, ... sok fogalom az évre. Egy tetoválás, ami örökre emlékeztet, hogy milyen irányokat választottam - eddig. Egyúttal megengedi az új irányt holnaptól. Nem kell félnem, hogy elveszítek bármit is, megszereztem (megcsináltam, megtanultam, kitartottam), ha szükséges a továbblépéshez, pihentetem.

Akkor most onblog: Hmino vidékre költözött, de többet beszélgettünk azóta, mint addig összesen. :) Még novemberben (22., IBS) voltam Somi Panniék előadásán (Indiai Táncmesék régen és ma - Somi Panni és a Sivashakti Kalánanda Táncszínház és a tanítványok), melynek első részétől szokás szerint elolvadtam (Tarajitől pl), a modern második rész inkább érdekes volt (számomra), mint ööö szép. Panniék öltözéke fekete bő nadrágból és szűk, hosszú ujjú felsőből állt, ha jól emlékszem, piros felső is volt, és talán piros öv. Mezítlábasan, indiai hasviselettel. A műsor hangulata valahol a hivatásos modern tánc (kedvenceim (pl): Artus - Goda Gábor, Frenák Pál Társulat, Tünetegyüttes, és új tanárom, Zambriczky Ádám) és Panni hagyományos indiai koreográfiái között húzódott, ahhoz, hogy a zárójelben felsorolt csoportoknál átélt kisebb sokkot érezzem, kevés volt az energia, lendület. A szépségét befolyásolta a se ide, se oda, és a komor színvilág (annak ellenére, hogy a feketét telitalálatnak vélem), a végén mégis elégedettséget éreztem: láthattunk igazi táncos elemeket, "amit a néző nem tud" (lényeges háttér: pl spárga, híd, ez-az-amaz), a zeneválasztás oké, egyszer "siklott ki" a lassú tételnél, túl "casio"-s volt (hát, a bharatanatyam énekeit lehetetlen felülmúlni, már csak azért is eljárok, hogy ezeket újra és újra halljam).

A zeneválasztás nagyon fontos. Tagol, mesél, segít az eltáncolt történet megértésében, ami alatt a nézőnek minden új, bámulja a hajlékony szereplőket s minden egyéb. A modern műsorrész ötlete remek, fontos újítani, de lehetne merészebb, holott biztos vagyok benne, hogy Panni ezt is elég (túl?) merésznek érzi. Volt viszont egy vendég együttes, a Taktadami, a Gangá darabbal Panni rendezésében - erről nem tudok sok jót elmondani. Röviden: bosszantóan bárgyú volt. Túl hosszú (10 perc), unalmas, besorolhatatlanul eklektikus, iskolás. A zenét nem tudom, ki választotta, egy mentsége lehet: nem zenész, sőt, botfülű (előre is elnézést kérek, mert egyébként a Táncszínház minden tagját nagyon nagyra értékelem, különösen Pannit). Nem érzek indokot rá, hogy valaha is újra megnézzem őket. Panniékat viszont bármikor. :)

Volt Kalaripayattu bemutató (nov. 29. link) és Chintan Upadhyay kiállítás (dec. 9. link1, link2), találtam óriási indiai képgalériát indexes utazóktól (itten), az Exit kíméletlen kajakritikusa jót mondott az általam is kedvelt Taj Mahal étteremről (beszkennelt írás)és ideje szólnom a Szilvuban, hogy tolnék egy újabb bulit. A mai icaka az évhez hasonlóan visszafogott lesz, barátok között. Szobám (vagyis lakásom) új dísze életem első saját karcsifája, apu kapta bartelben egy kertésztől, igen, cserépben van, mini, és szép, mint a képeken. Van rajta puncsos szaloncukor, hagyományos üveggömb, ajándékfigurák, ánizs csúcsdísz, és utolsó fillérjeimből sopingolt színes égősor, mert a másik túláramtól megdöglött (ez MM, 1600 péz). Ha eszembejut még valami, mielőtt kilépek a zord világba, leírom, most ennyire futotta másfél pohár unimukk után. Szoknyában leszek, mert minden nadrágomat kihíztam. Kell a zsír az évre... :) A képeket csak úgy beszórtam, nem pont a róla szóló írás mellé. Bujék mindenkinek.

11:06|kapok levelet

Remélem, nem szólok későn (jegy még van, egymás melletti helyeken is), és még nem tudom biztosan, hogy el tudok-e jönni /menni egy pilisizéi programról, és hogy lesz-e rá zsém 10 nappal fizetés előtt, holnap lejáró bkv bérlettel, de mindenkinek dél-indiai forrósággal ajánlom nov. 22-én vasárnap Somi Panni és a Sivasakti Kalánanda Táncszínház (és a nebulók) Indiai táncmesék régen és ma című előadását az IBS színpadán este 7-től 2500 rupiért (Bp. II, Tárogató u. 2-4, Moszkvától 56-os vili/56-os piros busz). És viszek videót is, és felveszem azt a táncot, amit annyira szeretek. És Tarajit is:) LINK

A november 7-i Trafós klasszikus zenei sorozaton most sem voltam, a game* közbeszólt, éjfélig ment a rájátszás... éreztem, hogy ez lesz, és ilyenkor vagyok kénytelen bevallani, hogy az már jóval több, mint hobbi, tehát: az első számú hobbim India:) Men Bharat se pyaaaar.

:)))

Na, jövő héttől ráérek (kivéve szerdánként: jógatánc, imádom), esténként zúzok valami emlékezeteset maholnap 5 éves blogomba, szépen illusztrálva. Tikke. De rég volt...! :))

Egyébként jó vagyok, meg minden, kitaláltam, hogy az életcél maga a kitűzött cél elérése, tehát mindig kell egy cél - és nem mindegy, milyen, tehát, ha nem akarok valamiben utolsó lenni, nem elég arra koncentrálni, hanem minimum "dobogó"... ugyanígy a munkában és a tanulmányokban is, nem beszélve a társkeresésről. De ezt majd kifejtem az új blogomban, ha végre oda is eljutok:) Holnap meló, aztán game* estig, vasárnap vendégség, este IBS... szerencsés vagyok? (fogta rám egy bölcs rokon ma este). Igen, ebben. De magányos vagyok, és 84 nettót keresek, józsefattilai korban, diplomával. Most akkor ki a szerencsés? Na erre alszom egyet (ha a fölső szomszéd hagyja). A legvégére mindenkit megbotránkoztatok: diétázom! ;)

00:36|kapok levelet

Itt vagyok, megvagyok, csak ottfelejtettem magam a game* kupasorozatában. Programok jönnek, mennek, én meg (már...) rezignáltan veszem tudomásul, hogy jó, ha utólag tudok róla, pedig a hírjárással nincs baj, sőt. Annál inkább velem:)

A Diwaliról készült pár kép, itt a link. Taraji táncolni fog csodálatosat az IBS-ben vasárnap este 7-kor. Remélem, megyek. Kedvenc (vagyis az összes) dok.film csatornáimon követhetetlenül sok indiai műsor van, érdemes esténként kapcsolgatni. Vettem egy Made in India tenisznyakú polót, game csapattársamnak (majd) osztotagom a bollywoodi gyöngyszemeket (volt Indiában, igazi utazóként, szerette), India egyik sportjelképe, Anand a miénk (lásd a reklám képen), egyébként egész jól vagyok. minóval találkoztam, bortunk a Manciban, és nagyon jót beszélgettünk.

Óvatosan bejelentem, hogy előbukkant régi-új mániám egy baltával igazított kiltes whisky-s ködös vidék, Indiánál talán reálisabb is odajutni... majd meglátjuk. A nyelvüket mindenesetre jobban beszélem a hindinél (nem a gélikről van szó).

Éhes vagyok, megyek aludni.

01:22|kapok levelet

És a semmittevés?:)) Sajnos nem ezen múlik, a game* lassan akkora nyomással terhel, hogy besüppedek a betonba, mintha holdlakóként jöttem volna ide. Őszintén elkeserít, mennyire nem tudom rendszeressé tenni a blogírást, pedig szeretném, szeretem, még saját magam fenyegetésével (a legkésőbb hétvégén fent lesz stb) se tudom eljátszani, hogy fontosabb ez más tényleg fontosabb dolgoknál, ráadásul itt a szomszédban, hiszen az is honlap, csak kicsit nagyobb, kicsit régebbi és kicsit drágább.

Filozofázolgatás off, ma wolt Diwali a szokásos helyen (Móricz Zsigmond gimi), minden jó, ha vége jó, de megfogadtam, hogy amit átéltem, még ma leírom. Szóval, bele a közepébe: senki soha ne költsön Gemini dj set-re, még rémálmában sem, még 5 forintot sem. Soha

ne

vegyetek

Geminit.

Egy rakás sz*r. Ráadásul a technikus szerint olcsó volt (szerintem inkább drága, beruházott a gimnázium, úgy kell nekik), 170 ezerért vesztegették, állítólag újonnan (nagyobb kép). Címszavakban: richtig fel vannak cserélve a play/pause-cue gombok, a track-kereső egy mixerhangszín állító szerű bütyök fél méterrel arrébb, ami lassú, nem azon a tracken áll meg, amire egy gyakorlott kéz állítaná, vagy ha igen, az elindításnál viccesen 1-re ugrik (ugyanis nem mindig jut eszembe/sikerül rá is nyomni). Nem működik az eject, amíg le nem cue-zom (állítom). Stop jelet nem láttam sehol, marhára hiányoltam. A beletekerő egy előző beállításon múlik (a gombokkal szintén iszonyúan spóroló Numarknál ez a funkció még rémesebb, de a többivel összevetve ha valaha szidtam, most megkövetem - a Gemini kategóriákkal rosszabb), ezután a szkrecs tenyerelővel lehet (!), egyáltalán nem finoman, lassú, mert mire kitalálja, hova ment, addigra áttekerem a számot... és ilyenkor szkrecselni nem lehet. És ami a leges legszebb: 10 (!!!) másodperc, mire beolvassa a cd-t, és ha más ötletem van, újabb 5 alatt köpi ki. A fémgombok labilisak, a többi szinte folyákony gumi, meg még műanyag is van (?), nehogy kimaradjon. És förtelmesen ronda, hogy kötözködjek is. A végére meg egy csemege: lefagyott az egyik menet közben (a technikus szerint le szokott), amikor a Pioneer-en nevelkedett ujjaim belekezdtek volna saját tempójukba. Pioneer 100-as használtan, nem kell több - fényévekkel jobb, szó nélkül lecserélném. Árban kb ugyananyi. Így meg (fény)éveket öregedtem.

Kidühöngtem magam, jöjjenek a szép részletek: sokan, nagyon sokan voltak, régi drága ismerősök, újak - egy dhol-hoz nagyon hasonló hangszert cipelő magyar fiatalembert "letámadtam", előadtam "nagyzenekari" álmaimat, a 3. dholnak is meglett a gazdája, Heszter, a rajasthani táncművésznő ismerősi köre, a fiú is neki játszott most, valójában ez inkább rajasthani dob, nem annyira hordó alakú. Heszter poharakon, szögeken táncolt, égő kancsó volt a fején közben, valamint hídba lemenve a szemével vett fel 2 zsákvarrótűt (elmondása szerint a gyertyát ilyenkor a szájával eloltani már unja). Volt finom kaja (BE), pia (sajnos, sokan benyomtak, ilyenkor szoktak odajönni hozzám olyat kérni, ami nincs), és free sütike, üdítő. Volt egy magyar playback énekesnő (nem tudom, miért jó ez neki), voltak bollywoodi táncoslányok (ez tetszett), Krishna-tudatú testvérek zenéltek és más rangos résztvevők énekeltek, távol-keleti harcbemutató (az Om Shanti Om zenéjére), és talán még jópár dolog, ami alatt ismerkedtem és szervezkedtem (a technikus tudta a dolgát, ha úgyis fizetik ezért, én csak a saját munkámat végzem el).

Folyamatban van pl, hogy március 6-án lesz a következő IndiaFest a város kellős közepén, hogy talán készülünk valami punjabi mókával (úgyis volt workshop, és most összegyűltek a dhol-ok), egyenes úton nem tudok algozét rendelni, de Idaji, pyaari Idaji nemsokára megy Indiába (mindent elmeséltetek vele, és jól leírom:), és lheet, hogy hozatok vele, a tumbimat inkább megjavíttatom, áprilisi "barátaim" tojnak a fejemre, egy többezres hangszert eltörtek, a minimum, hogy hasonlót küldjenek, ami náluk a töredékébe kerül, még postával is. És folyamatban van egy vidéki indiai desztivál, én vetettem fel, mert egy netes ismerősömmel most találkoztam irl először, jót beszélgettünk, erről is. A végén minden kedves régi ismerősömtől, támogatómtól kaptam puszit, ölelést, BE-től egy gajar édességet, kérdezték hölgyek, mikor lesz egyébként buli (tényleg, mikor? riadóztatom a bejáratott ösvényeket). Mázlisan értem haza, mert mindenki elszelelt, ha akadt egy kocsi, előbb, mint én, aztán már a szervezők maradtak, de ők tovább. A 11-es busz az orrom előtt ment el, elkezdtem gyalogolni valamerre, találtam egy 91-es megállót, 3 p múlva jött, levitt a nyugatihoz, onnan meg pont jött egy trotli, 10 perccel éjfél előtt értem haza.

Most megyek aludni, mert holnap emlékezünk az elődeinkre. Sok kanad történik velem, egybként, ami offblog, pl a game ijesztően jól ment a legutóbbi kupán, aztán vár még néhány... hétfőtől van napelemes hindu gyűrűm, 3-án kedden Cökxpôn : Asian Mirror by dj milendee (vagy DJ Miledee:) underground és periférikus muzsikával, szerdán szorítsatok értem + modern tánc, aztán hideg és hideg. Majd melegítenek az eredmények:) Aztán jönnek egy szép napon a filmkritikák is, meg a programok, élükön Trafó: november 7, szombat (info).

23:55|kapok levelet

Szerbusztok. Jól megígértem, hogy legkésőbb a múlt hétvégére megírom a hosszabb kritikát. Ööö. Nem így lett. Viszont azóta megnéztem mégegy indiai filmet (hasonlóan indiai), a Bend it Like Beckham (Csavard be mint Beckham) szontén angol közösködéssel készült, jó sok benne az indiai (szikhek), a rendezője is az. És most láss csodát: Az oscarbubus Slumdognál nekem ez valahogy jobban tetszett. mondhatjuk úgy is, hogy attól sokat (többet) vártam, ettől meg szinte semmit (ráadásul 450-ért vettem a Médiában), és elszórakoztatott, mondott is ezt-azt, a végén pedig kifejezetten röhejes visszajátszások vannak, nem beszélve a picit szokatlan, de annál kellemesebb záróakkordról. Ja, és az esküvőn Bally Jagpalt bírtam felfedezni a színpadon egy Jassi Sidhuhoz hasonló szörmók mellett... B21 (filmplakát nagyban: itt).

A Gettómilliomos és a Csavardbe kritikáját is eltolnám kicsit még pár nappal, mert fááááradt a néni - múlt hétvégén is (7 km) és ma is (10 km) futóversenyen voltam, mindkétszer alaposan lemaradtam az élmezőnyről, de másodpercnyi megállás nélkül tök amatőrként végigküzdöttem, néha rákapcsoltam, lefaragtam fél embert, aztán vonszolódtam tovább. Hogy is mondta Popper doktor? A karmád adott, mindenképpen arra mész, ha nem akarsz, akkor vonszol. Szerettem a versenyt (a múlt vasárnapit jobban), mert erőssé tesz (tett), és a lelkemet is alaposan átgyúrja, amíg a kitartásról elmélkedem mialatt a rosszullét kerülget.

Na de ez nem is nagyon tartozik ide, csak egy újabb hobbimat tártam fel, és pötyögési lustaságomról tettem rövid tanúbizonyságot (mármint a kötelezőről való pötyögés). Mint már írtam kettővel korábban, Popper Péter indiai útjait olvasom, erről és a szept. 28-i Mesterkurzusól egy másik blogomban fogok írni, az egy igen nagy falat lesz, 7 oldalt jegyzeteltem, és azok még csak nem a saját gondolataim. Ha jól sikerül összeszednem és visszaadnom, belinkelem. Jah, két helyre pöttyölni már nem gyermekjáték.

Elájulás előtti utóirat1: szemtelenül jó (főleg indiai) zenéket vettem és szereztem, 2: nem készül a mágikus gyűrűm (az ötvös őszintén megmondta, lusta volt), 3: újabban járok jógával ötvözött kortárs táncra is, királyság, 4: a Mera Naam Joker mégsem lett meg, úgyhogy majd kapcsolatba lépek Bollynével, hogy legyen szíves írja fel mégegyszer (vagy Tarajivel), 5: kudarcot vallottam (és naívságból dícséretes ötöst szereztem) jelenlegi munkahelyemen, így a leépítés az én irányomban várható. Tehát: munkát is keresek, sós(an). Mert az ablak elvitte a tartalékaimat, ha a felettesem megelőzne.

De hogy jó szájízzel zuhanjak ágyba, eszem még egy kis szőlőt vajaszsemlével. És ajánlok még egy könyvet, amit lehet, hogy egy ünnepre megveszek magamnak, Chitrita Banerji: Végigettem Indiát. A kedvenc múfajom, utazik, nem fikció, és finom. Ja, és ma az eső is esett.. És az sem tántorított el:) Ember, küzdj, és bízva aludjál.

23:33|kapok levelet

Láttam a Slumdog Millionaire-t (Gettómilliomos). :) Az első indiai film, ami az fő Oscart megnyerte, és egy olyan skót (hhh...) rendező rakta össze, akit a nemzetisége és a munkái után is szeretünk (Trainspotting). Valamikor év elején adták, én meg most nézem meg, amikor le lehet tölteni magyar felirattal. Na szóval: Nyanya adott kulcsot, hogy öntözzem az őserdejét, míg nyargal mediterránba'. Ott várt engem a dvd, persze csak kcisit később, mivela kulcs nem volt jó, amit adott. Szóval most néztem meg, és van ám véleményem, 20-30 bollywoodi és non-bollywoodi film után. :)

A véleményem tömören: egy film, ami jól volt megcsinálva (szépen, igényesen, pörgősen). De nem volt túl jó. A főszereplő nyitva felejtette a száját, és olyan mesterkélt volt végig, hogy nyüszítettem. Ez egy emllékszereplőtől még-még elnézhető, de... Dev Patel, akcentussal beszélő, régesrég Angliába költözött hindu. A latinos nevű főhősnő, Freida Pinto is csak az ajkait tudta dobálni, meg néha visított. Az ő szájába is le lehetett volna landolni egy helikopterrel. Anil kapoor azt hozta, amit vártam tőle, egy akciőhős környéki indiai, aki munkájából kifolyólag angolul társalog. A másik indiai sztár, Irfan Khan szintén jól dolgozott, bár érezhető volt rajta az angolszász (europid, amerikai?) gesztuskultúra, de többynire ázsiai maradt. Több sztár nem, de annál több indiai mellékszereplő kápráztatott el - a rendőr, a gyerekek, a gengszterek, a felnőtt bratyesz (Madhur Mittal), minden sokadrangú mellékszereplő, akire nagyjából rábízták, mit csináljon, és hozták az otthonit, a nyerset, amitől itt mi elalélunk, akárcsak a hinditől (maratitól, hiszen azt beszélik Mumbai-ban, de hindire váltottak az indiai piac kedvéért).

Most lépek aludni, de még a héten lehozok egy bővebb kritikát, kivesézem a szexi Boyle-t, a dramaturgot, az operatőrt (ő kapott oscart? az 110%os volt), hogy vajon miért tették muszlim környezetbe, és mit volt benne kegyetlenebb, mint amit eddig láttam - és most az indiaiak tömegei is látják. 10-ből 6. Nem bollywood, bár a zárótánc és néhány színész megengedné, DE ha már nem az, akkor több komolyságot és felkészültséget várnék, főleg egy elsőosztályú skót rendezőtől... egyszer azért érdemes megnézni, kiváltképp, ha ilyen megtiszteltetés érte az indiai filmipart, és ha még mindig india-fan vagyok (hain ji), és úton-útfélen kérdezik, hogy "láááttaad mááár?" "neeeeeeeem?", és ha megkapom dvd-n :))

Holnap. Vagy aztuán. A héten, vasárnap minimaratont (7 km) futok életemben először, készülök rá ezerrel - futok minden nap:)

z.

23:33|kapok levelet

Az első & második riadalom után levezetek egy kis hírcsokorral, az autó rovatban Frankfurti jelentés: megjelent a környezetbarát mini, indiai, vagány autó, a Reva, európában is már fogy, elvileg nálunk is felbukkanhat. Mint nő, szélesen megjegyzem, édi a színe (is). Kép hely híján lent. kicsi az autó, de nem ennyire. Mindenféle bővebb információ: Belsőség - India odavág. Találtam egy indiai recepe oldalt is, a youtubon (ról), vahrehvah.com - a jutubon az indiai akcentussal elkészített pizzát néztem gyönyörrel (thanks to ÁAP for te link). A tubon még van egy halom indiai kajavideó is. Nyam. Nyam.

Mostanában van Durga Puja, vagyis egy nagy vallási ünnep, közelebbről a legnagyobb bengáli hindu ünnep. 2006-ban írtam róla először szep- temberben, most egy videót szeretnék mutatni, ami Ausztriában tavaly készült, és a bécsi programot (angolul) - nincs messze a labanc fészek kocsival, vagy 5 ezer Orange busszal, a hangulat óriási, fel lehet kerekedni. Link: link. A(z idei) programok listája pedig: lista.

Első IndiaiTánc Klubdélután a debreceni Szundari Odisszi tánccsoport szervezésében szeptember 26án szombat du 2-től, meg van egy dátum okt. 3-ra is (?), helyszín: Indiai táncterem, Debrecen, Rákóczi u. 37. udvar. Program: 14:00 A terem ünnepélyes megnyitója – Mészáros Adrien odisszi tánc bemutatójával,
majd Adrien bemutatja az újonnan elkészült indiai tánctermet, illetve a stúdió új tanfolyamait: a klasszikus tánc mellett a világdivatú Bollywoodi tánc, bhangra férfiaknak, ovis torna és kismama tánc is indul (Adri is mama). 15:00 Elméleti előadás, beszélgetés a klasszikus indiai táncokról, 16:00 Szabad táncóra – bárki csatlakozhat, kóstoló az oktatott táncokból, 17:00 Hangfürdő – tibeti hangmasszázs tálakkal és gong-gal, tartja: Nagyné Lövei Lilla. Közben hennázás, bazár, sok szép zene és indiai ételek lesznek, a finomságokat a Govinda étterem szolgáltatja. A program nyitott minden érdeklődő számára, létszám kalkulálás miatt előjelentkezés ajánlott: ITT. Belépő tanítványoknak 500 FT, külsősöknek: 1000 Ft. Site: indiaitanc.hu

Jó

éjt.

23:42|kapok levelet

HELP!! Valakinek, valamikor kb 1 éve(n belül) kölcsön adtam 2 DVD-met, másoltakat, az egyiken a Dance Like A Man és a Pushpak, a másikon a Mera Naam Joker és bollywoodi videoklipek voltak. Megbízható, közeli ismerősömnek adhattam, mert elfelejtettem visszakérni! Aki olvas, és fültanúja volt az esetnek, vagy netán nála van, kérem, írjon... potyognak a könnyeim, ezek voltak a legkedvesebb indiai filmjeim evör.

Mindenféle mennyiségű és minőségű köszönet a bátor megtalálónak...

milendee :'(

Apdét: ebben a pillanatban jutott eszembe, Gyurinál van:) Na, ő tényleg megbízható:)) Pont egy éve kapta meg. Remélem, már megnézte, mert most akartam újrázni a Kapoor-t.

20:23|kapok levelet

Az ősz lehangoló naptári beköszöntével nem is írtam még a Cöki-beli estémről (hely: http) (tyuhaj). Faca volt:) kriz odajött kb 11-re, én meg nyomtam a non-bollywood-ot (vagyis mégis, de azok alattomosan jók), underground, groove és fusion (leírni is, kimondani is jó:) nyomdokain masíroztam át az éjfélt is (hivatalosan 8-tól, csak egy darabig nem találtunk pár gombot a Pio ketyerén), éjjel kettőkor még jópáran ücsörögtünk a földszinti caféban (ott volt a "buli"), ajtó-ablak végig nyitva, 35 fok volt kb a Boráros téren, a zene csalogatta be a népet? :)) Sirályzsírul éreztem magam, és ezt adtam le a dróton. Lesz még ilyesmim, november 3-án, kedd este 8-tól lehet odamenni minőségi-italozni, elmélkedni a világ színeiről és illatairól, hallgatva valami olyat, amit garantáltan kemény munkával gyűjtöttem a különleges-CD-őserdőkben: dj milendee in Cökxpôn Café with Asian Mirror (World).

Masala rovatunkban íme Mrs Bachchanról, alias Aishwarya Rai-ról egy friss kép (FilmiCafé, lejjebb Rashid már-már kislányosabb nála, Rai asszony pénelope Cruz-ra hasonlít itt, ami nem rossz ötlet), még lejjebb Mahautsav, vagyis Diwali Kanadában, a linkjére kattintva részletes prograam, jó kis képek (a jó kis programokról), Budapesten is lesz Diwali október 2. hétvégéje környékén, ha valaki nem tud kimenni Indiába, de igazán vágyik a hangulatára, kicsit belecsippenthet itt, mert talán 100 indiai is összegyűlik - igaz, nem lesz nyári meleg, és ők mind jómódúak, de ez is India. Még nincs időpont+helyszín, de megírom mindenképpen. Még előtte:) Egy Torontóban bemutatásra véró, indiában készült, Dev Benegal rendezte művészfilmet ajánlanék (ez még mindig a filmicafé), a Road, Movie (रोड, मूवी), van trailere (itt), és leírás 2 beszédes, bazi plakátképpel (az meg itt). A harmadik hírlevélben friss Rani Mukacsi (Mukharjee) kisasszonyt nézegethetünk - balra fent, lent, és a sárga jekiben. Itt van egy kanadában élő diplomata családdal készült kulináris filmajánló, és a Road, Movie egy harmadik plakáttal. Nemzetközi Írók Fesztiválja lesz indiában, aki tud magyar résztvevőről, írnék, mi történt kint: indianwriters.org. Az indiai-magyar yahoo-s mailgroup-ban jól összeszólalkozott a két náció, a penge angolságot nem értem (meg bevallom annyira nem is érdekel), de valami identitás és hovatartozási vitát folytatnak már vagy 10 levélen keresztül. Remélem, nem lesz széthúzás belőle, mint egyszer egy Divali előtt volt, mert pár nappal korábbra tették a követség szervezői a hivatalos magyarországi összejövetelt, mint ami a naptárban szerepel (pl karácsonyt dec. 22-én, vagy 27-én ünnepelne sok, Új-Zélandra települt magyar). Na, szóval ezért nem érdekel:) Peace.

Ja és ha már Popper Péter, megyek vasárnap a kurzusára:) Az tetszik ebben a könyvben leginkább (előző pószt), hogy néha igen, de többnyire nem idealizálja Indiát, és úgy ír, mintha egy pohár bor mellett dumálna velem. Ezzel a stílussal még nem találkoztam, legalábbis, akié így lekötött volna. Őt pedig a Nagy Kulináris Boristen nyugosztalja... első volt a kaland chef-ek között, elsőként is ment el... RIP Mr Floyd. Cheers....

Pszichedelikus hétvégém volt. Vasárnap még folytatódott a vidám történések sora, egy közepesen kései ébredést követően főzőcskéztem, ezt a regényt (blog) írogattam, madj elindultam újdonsült rózasín sálamban a Cökibe, hogy az éppen odissi órát tartó Mészáros Adrinak adjak egy dvd-t. Ragyogott a nap, bent kaptunk Pannitól sok almát és szórót, végignéztem a tanult táncot, mert a végén videóra vették (zene híján táncolás közben énekelt Adri), széles, örömmel átitatott nosztalgiával gondoltam vissza a 27-i café estemre, próbáltam fixálni újabba(ka)t, majd célbavettem az Andrássy-t, tartogat-e még valamit nekem.

A színházi szezonnyító rendzevényáradat bezárt már, ezért kikértem egy paneer kormát a Bombay ExpressZ-ben, elcsipegettem, majd eszembe jutott, hogy még tart a Mozi Ünnep. A Művész került leghamarabb az utamba, benéztem, mi legyen. Egy premier előtti magyar film (1) (mármint a címe: 1) volt elérhető közelségben, az utolsó előtti jegyet sikerült megcsípnem. Mucsi Zoltán, Mácsai Pál, nem lehet rossz:) Vettem egy pohár bort - rájöttem, hogy lassan iszogatva nagyobb hatással vannak rám a játékfilmek -, és beültem a teltházba. Csökkentett színekkel vezetett, kihegyezett, súlyos mondatokkal játszó, erős kezdés után a kíváncsiságot ébren tartó, nehézkes történetű, helyenként elmosódott jelentésekkel tagolt film volt, foghatnám magamra is, hogy néha idegesített, de megláttam benne a fiatal, első filmes rendező, Pater Sparrow (Verebes Zoltán) emberes munkáját, és jó ízlését a kivételes képi világhoz. (Nem, nem leszek politikus. Remélem, mindenki értette ezt a mondatot.)

Végeredményben tetszett, kiváltképp, mert a végefelé kirázott a hideg, hogy mindenidők kedvenc filmem, az Idő van (Gothár, 1985) és e közt karakterében, nyomokban párhuzamokat véltem felfedezni. A drámai stúdiózene, a főcímdal gyerekkel való énekeltetése, a kórházi, végtelenül nyomasztó helyszín, szürkés színek, a parádés szerepválasztás, a kicsit sci-fi, de mégsem az (ott egy szőr borít fel mindent, itt egy könyv), az erotika, a beillesztett álomképek, a hangerejüket használó, természetellenesen, de éppen ezért megragadóan viselkedő szereplők (ott Bodrogi, Csákányi, Lázár Kati, Zala Márk, itt a 4-5 fős főhősgárda), gyerekek és gépek szerepeltetése (ott tv és műpénisz, itt is képernyők, agyvizsgáló gépek), a végére az igazság" (?) magától értetődő letétele, amit első nézésre biztosan nem ért meg mindenki - ez egyébként csak emel egy film értékén, mert a szájbarágós hollywoodi és bollywoodi filmekkel ellentétben az a film, mely többszöri megtekintésre bírja a nézőt, elérte célját. Indiai vonatkozása mindennek nincs, de most élménybeszámolok. Holnap megyek Tarajizni és Minózni, elhagytam valakinél a Pushpak (minden idők 1000 százalékos csúcs indiai filmjének) dvd-jét, ezért hozzájuk fordultam, ők Mo. indiai filmgurui (Gianniji-vel együtt).

Film után a rendezőt és a főszereplőt köszönthettük, volt egy kb 1 órás beszélgetés, rögtön a közönség soraiból lehetett kérdezni. Engem, mint mindig, a zene érdekelt, meg is kérdeztem (örültek) (tényleg), aztán utána "négyszemközt" rákérdeztem, hogy esetleg szerepel-e a kedvenc filmjei között az Idő van, ez nem nyert, de Mucsi rávágta, hogy Gothár, és hogy kíváncsi, megnézi majd. Ezután elsétáltam a Manciba, mert még elég korán volt, és annyira megtestneveléseztem magam (a telt ház előtt való kérdést megelőzően, nem viccelek, 300 volt a vérnyomásom, hangosan recsegett a szívem, ez a tulajdonságom kb 3 évtizede kísér, de ura vagyok. :) A film eredeti webcíme: 1film.hu.

Közben kaptam egy sms-t a jurtás "ingyenjegy-társamtól", aki 2 házra lakik a Mancitól, ezért leugrott, beszélgettünk egy jót, mindezt nála folytattuk (hátsó szándékok nélkül, nem egyedülálló embör), ahol svéd forralt bor, unikum még lecsúszott, a net segítségével filozofálgattunk, ki lettem festve, és lassan éjjel 3 lett, úgyhogy hazatipliztem. És valamit nagyon jól csináltam, mert nem vagyok másnapos. Viszont annyi és olyan élményem volt ezen a bő hétvégén, hogy hirtelen nem is tudom, kinek köszönjem. :)

Mostanában éppen Popper Péter Várj, amíg eljön az órád - Requiem Indiáért c. könyvét olvasom, teszik, a beleékelt filozgatásokkal és európai kitekintésekkel együtt. A könyvben Popper úr említést tesz egy filmről, ami a Taj Mahalról, annak történetéről készült, címe A hindu síremlék. Többet nem írt róla, ezért utána néztem, mivel hindu síremlék nem létezik, és szerettem volna egy jót kritizálni. A Taj Mahal iszlám épület, a beleévsett arab írásjelekkel együtt... a muszlim mogul császárok max. 1000 éve vannak ott. A hindu hitűeket haláluk után mihamarabb elégetik, és beleszórják a legközelebbi folyóba, jó esetben a Gangeszba (Ganga). Kutakodásom sikeres volt, a film német, negyszabású (kép), 1958-ban készült (az első változata 1921-ben), Fritz Lang rendezte (filmvilág), megnézhető dvd-n (link), eredeti címe: Das indische Grabmal (nagyobb kép). Vagyis Az indiai síremlék, ami igaz is lenne az utolsó jelentéséig (az angolok komolyabban vették: The Indian Tomb). Hogy miért nem így fordították az ostoba magyarok, rejtély. Szóval ne higgyetek neki, hindu halálozással kapcsolatos épületek, temetők, effélék nem léteznek, ez hitük fontos része, és én fontosnak tartottam elmondani.

Lesz a Trafóban az Indiai Klasszikus Zene Mesterei c. sorozatnak következő, már a 8. állomása (eddig egyen nem voltam, a 6.-on, ennek linkje szokásosan videóval: trafo.hu), kedves ismerős tér vissza, hiszen a 3. vagy a 4. részt ő vitte, és esküszöm, rojtosra kerestem a blogomban, de nem találtam meg, viszont esküszöm, hogy ő az. Mindez jó hír, emrt az egyik legmaradandóbb élményem volt a virtuóz, határozott női játékos, ahogy másképpen játszik a férfi zenésztársaival. Tágabb leírást képesítve majd biggyesztek a közeledtével, most számtalan linkemre és ilyen-olyan hírekre koncertálok. Például pihenésnek álljon itt egy .pps cucc, a körlevélen kaptam, zenésített onlájn építészeti vetítés, megkérdőjelezhető minőséggel, ám pozitív célzattal: pps. Ha a zenéből nem elég, csodálatos bhajant lehet hallgatni Jagjit Singh-től a tecsőn: Om Shivay Hari Om Shivay.

Lesz 4. IndiaFest, még idén, és szuper helyen, de többet sajnos még nem árulhatok el. Új stílusú tánc, meg jómagam, ennyi a fix. Ami már tuti, hogy október 5-én Vandana - Magasztalás címmel klasszikus táncra mehetünk (megyünk) a szegedi Régi Zsinagógában Kiss Tímea előadásában (port.hu). Ami múlt időben van, és amit borzasztóan sajnálok, az az Akram Khan Company (UK): bahok / 200% tánc, szept. 16-17-én volt látható a Trafóba (?), a kultura.hu sokat ír róluk, van 2-3 videó is, a zenéjét a chilloutjairól híres Nitin Sawhney írta, koreográfus Akram Khan. Jaj de kár, mindegy. Aki látta, hajigáljon egy e-mailt.

Sportrovatunkban linkhadjáratot indítok, mert történtek dolgok az F1-ben (megint egy 1), onblog szempontból, vagyis a sporthírek az indiai istállóról szóltak az olasz nagydíj alatt. Nem vagyok motorsportos, olvassatok profikat a Sportgézában:
hihetetlen,_hogy_ennyi_penzzel_lehetseges;
ecclestone_indiai_versenyzot_ultetne_a_force_indiaba
(karunchandhok);
a_fota_visszavette_a_williamst_es_a_force_indiat;
favorit_nelkul_indul_a_belga_gp_idomeroje; 
sutil_es_a_force_india_az_idomero_favoritja;
indiai_tulajdonosa_lehet_a_bmw-saubernek ect ect.

Ha kimozogtuk magunkat, jöhet egy kis pihentető zene, Sri Chimnoy (1931-2007) zenéje először csendül fel Magyarországon november 3-án, kedden 19:30-kor a SYMA csarnokban (XIV. Dózsa György u. 1.). VIlághírű zenészekkel, meditatív kompozíciókkal várják az érdeklődő hallgatókat - belépés ingyenes. Http1: http2. Legvégül (mára) pedig rózsaszín indiai néniket mutatok, akik szárijuk alól öntudatosan pásztázzák a világot: index.hu. én meg mit sem sejtve, klasszikus hiszékenységgel elalszom mindjárt. Köv. alkalommal idézek kicsit a Popper könyvből, jópofa sztorik vannak benne. ma Tarajivel és Minoval találkoztam vol, ami pont így, félig sikerült, ugyanis Taraji annyira fáradt volt, hogy hazament, de Mino visszafordult :) és megManciztattam, jött Nyanya is egyenesen Görögországból, kaptam retsinát és olives szappanyt. Böööö. Meg Star Trek dvd-t 8)

00:41| kapok levelet

Na jól eltűntem megint, de mentségemre legyen szólva, hogy mindig visszajövök. Asszem, ez a rekordom eddig, majdnem 3 hét. A ma estét egy jurtában töltöttem, ahol frissen sült fánkkal és borral kínáltak. Egy rohamsisakos, veterán honvéd mosolyogva átnyújtott egy borsos tokányt papírtálcán, Carlossal pedig egészen meglepetés szerűen találkoztam az Új Színháznál egy jókora füves placcon, ezúttal nem leheltem rá sörszagot, így nem is köpött arcon a reggelijével (ő egy alpaka, 2007 augusztusában, a zooban találkoztunk először - sajnos). A veterán pedig a Honvéd Színház tagja, és a papírtálcán egy befőttesgumival összefogott papírgurigát adott, amin a borsostokány receptje szerepel.

Ezenkívül karikatúrákat nézegettem a Lúdas Matyi néhai politikai humormagazin hőskorának főbb alkotóitól, ahol a "Birkaország" nyerte el a számos külföldi tetszését a legjobban, engem meg pont ott kapott el a köhögőgörcs, mivel a mentes vizem kupakja egy kuytacitromba esett, ami miatt túllepődtem ivás közben. A fehér szakállas, pocakos francia bácsi kedvesen elkezdte ütögetni a hátamat, és legújabb magyar szóismeretét tesztelgette: "jó"? Jó. :)

Láttam bőröndnyi moszkítót karburátorból, vasutasokat, 1923-as fekete Chevrolet-t, zöld tesztért cserébe Geo magazint kapni, Állatok Farsangja élőképet, pillepalackból épített, 3 méteres földgömböt, sokkerekű cikliket, Gáspár Sándort sakkozni, Mucsi Zoltánt szabadtüzes bográcsgulyást mérni - mindezt az Andrássy-n, ezen a szép szombati napon, a Föld Napján, másnéven Autómentes Napon. Meggyőzően beszámoltam méregdrága, de hasznos ablakszigetelésemről és a nappali áramos bojlerom takarékos használatáról és előnyeiről. És még nincs vége, mert miután itthonkipihentem az élményeket, estére visszamentem (végig gyalog a záróvonalon) megnézni a Tünet Együttes vetítését, eészabadult az élménydoboz. Rengeteg színház és tánctársulat állított ki, többeknek komoly bunkerje épült az aszfalton. A kedvencem a Kompánia Stúdió jurtája lett, ahol középen - csakúgy, mitn Klein Dávidnál 2008 tavaszán, egy kicsi vaskályha működött, rajta valami főlni vagy sülnivalóval, mellette pici farakás, körbe szőnyegek, párnák, szemben egy régi szekrényke, rajta tv-n mennek az előadások dvd-ről, a Kerekes Band zenéjére. bárki bemehetett, mégsem volt tömeg, sőt, mindig akadt egy izgalmas szabad ülés egy régi, mini műbőrfotel, vagy egy ikeás fonott valami által. Magazinokat is olvashattunk, néhányak laptoppon wifiztek, aztán a gazdák elkezdtek sütni likasfánkot porcukorral és lekvárral.

Egyikőjük megkért, hogy keressem meg a műanyagpoharakat, mert éppen ott álltam, később meglett, és fánkot is ettem, mielőtt megszöktem a "paradicsomból" az Oktogonra Tünetet nézni, aminek szervezési hiba miatt csak a végére értem oda. Gyorsan vissza, éppen elkezdték osztani a bort, koccintottunk, én pedig mosolyogva maradtam, annyira idilli volt a hely, hogy már viszketett az ujjom az írhatnéktól. néztem az arcokat, égetően vágytam rá, hogy ide tartozzak, csak egy picit, valahogyan. Segítsek sütni, vagy pakolni, dvd-t nyomogatni. kis idő után odagyűlt a szervezőség, egész pontosan körém, és egy fiatalember köré, aki mellettem foglalt helyet. A főnöknő belekezdett a mondandójába, hogy fogadott valakivel, hogy ma mi ketten be leszünk mutatva egymásnak a fiúval, és koccintunk. Megtörtént, hahotáztam alkoholtartalmamnak és a helyzet komikumának megfelelően. Beszélgettünk utazásról, arról, hogy 6. kerületiek vagyunk, én az, ami, ő jogász és törvényhozó, majd ismét jött a hölgy, hgy ha együtt jövünk el, ingyen nézhetjük meg valamelyik Kompánia előadást a Szkénében. Showtájm:)))) Valami ilyesmire vártam az este folyamán, bele valamibe, örülni, nem egyedül lenni, valakinek számítani... Telefonszámot cseréltünk, és részemről biztosan sor kerül a színházlátogatásra.

Elmentem a Szilvuba, ahol a gurut nem találtam, mert nászutal, de ráztam egyet a szombat este nekem szánt indiai zenéire egy pohár borral, beszélgettem a hősökkel, összepakoltam a vj lemez anyagának cédéit, és lélekben készültem a következő bulimra. Majd hazasétáltam a sárga vonalon, és mindjárt ágybaszököm, mert holnap Cöki odissi táncóra (csak átadok egy dvd-t), előtte pedig kialszom a hetet. Bizonyára még egy csomó minden történt ma, de ennyire emlékszem, mert már koradélután boroltam (a hűtőm hüttőmből), hogy ne hétköznap érjen a másnaposság, nem beszélve az illuminációról.

A mosatlan meg majd elmosogatja magát... Vasárnap tízórai: washing up dishez. Blöe. Indiai program és linköönről majd legközelebb - reményeim szerint vasárnap (napközben). Na csá.

01:02|kapok levelet

Qqqqqqqrva szeptember:((( Utálom az őszöt :(((((

09:17|kapok levelet

Tudjunk meg többet Indiáról rovatunkban könyvajánlóval indítok. A Kelet Kiadó sorozatában között több érdekes Indiával kapcsolatos könyv is van. Idén jelent meg például a Szikhekről szóló könyv (India Oroszlánjai, képen) ill. a Kohinoor gyémánt történetét bemutató kötet, valamint egy az özvegyégetés ősi tradíciójáról szóló kötet. Önálló kötet jelent meg Nepál harcosairól, a Gurkhákról is, továbbá egy korábbi exkluzív kiadványuk Amrita Shergil életét és festői munkásságát dolgozza fel. Az alábbi oldalon bővebben minden kiadványukról: keletkiado.hu. A kiadóhoz betérve 10-15%-kal olcsóbban lehet megvenni a könyveket - köszönet az infóért Robiszoonak. Neki köszönhetjük a következő találatokat is a tecsőn: 3 videó punjabi bhangra csoportokról, akik szerte az országban léptek fel: Szászhalombatta 2007, Ráckeve 2007, Marcali 2009. Egyúttal arra is rájöttem, hogy ha egy punjabi akármilyen pici szakállat növeszt, legalább olyan nehét őket egymástól megkülönböztetni, mint a kínaiakat (szakáll nélkül), mert mindegyik csoportban felismerni véltem 1-2 áprilisi haverunkat (persze nem ők voltak). Alább egy kép látható India első függetlenségi napjáról, ami 1947 augusztus 15-én volt Delhiben, érdekes látvány a sok indiai, mind fehér ruhában, jobbra lent láthatunk szikheket is (van még több képem is az eseményről, nagy méretben, ezt találtam a legérdekesebbnek):

Masala rovat: a régi Indiaiház (India Center) Charanjit Kumar-ja tényleg eltűnt, helyette már vagy fél éve (1?) zakatol a Masala Market (masalamarket.hu, de az indiaihaz.hu vagy indiacenter.hu is ide vezet még, domaindömping van). Megnyílt a budai boltjuk is, a Körúton van a Mechwart Ligethez közel. Priyanka desi lesz Toronto-ban, díjkiosztók, még több Priya, Punjabi Virsa Day aug. 29-én ugyanott, kövesd a Twitteren: filmicafe.com hírlevél. Megjelent a (tavalyi) székesfehérvári Királyi Napok Nemzetközi Néptáncfesztivál anyaga dvd-n, voltak táncosok minden égtájról, Indiból pedig rajasthani (2008), bhangra (2007) és bharatanatyam (?) táncosok, egy dvd 2000 pénz, itt lehet megrendelni: artefolk.hu. Idén is volt aug. 14-21 között, de indiaimentesen. Végül ismét shop: 1073 Budapest Duhány u. 20-ba költözött a Rahde-Syam Boutique, ahol nagy területen lehet sokminden indiait vásárolni, a Gastro Shop Bharat al-linkemre is felteszem, ha végre hozzáférek az ftp-hez, és akkor apdételek még mást is, ami már nem úgy van.

Röviden ennyi, remélem mindenki örül a sűrűsödő híreknek, blognak, milendee-nek.

:)

18:00|kapok levelet

Happy Ganesh Chaturthi!:)
Tegnap(előtt) volt, ilyenkor a tengerbe eregetnek nagy, festett papírGanésa szobrokat. Jobban most nem nézek utána, de itt minden angolos megteheti: wiki.com - szuperszép Ganesha kép van benne.

Van egy új film, amiben amerikai/angol sztárparádé figyel, pl Uma Thurman, Colin Firth, és valami miatt tele van indiai(-amerikai) szereplőkkel. Ez a Férj és feleség (The Accidental Husband), ismertebb indiaiak benne - Sarita Choudhury, számomra emlékezetesebb szerepei: Lady In The Water (M. Night Shyamalan - Hatodik érzék, A falu), Kama Sutra: A Tale Of Love (Mira Nair, itt a herceg a divatossá vált Naveen Andrews [Lost, Angol beteg - Puzsér Róbert kritikus szerint minden idők legrosszabb Oscar-első filmje]), Mississippi Masala (itt a képen, Mira Nair), itt debütált kezdett '91-ben Denzel Washingtonnal (ezt nem láttam, de kegyetlenül kíváncsi vagyok). Vagy az idősebb Yolande Bavan, aki civilben inkább már amerikai, de itt egy kép kettejükről: KÉP. Itt egy másik kép is (KÉP2), és a lent látható nagyobb változata: KÉP3. Van még a filmben Ajay Naidu, Devika Bhise, Kaushik Shastry és Sandhya Jain, aki egyben a kulturális felelőse is az indiai meneteknek a filmben. Az imdb.com-on lehet nézegetni néhányukat.

Ha már filmrovat, és amolyan amcsi-kutyulék, akkor Shah Rukh Khan top indiai félistennek van egy amerikai-titkosügynökös új filmje (My Name Is Khan - Kajollal), aminek amerikai helyszínére (vagy bemutatójára?) 66 perces reptéri kihallgatás mentén mehetett csak, mivel a neve (kb Tóth Szabó Péter) szerepel a terroristagyanús listán. A reptér paisztáni és indiai dolgozói felismerték (naná, kis híján leborultak előtte), és végül minden tisztázódott. Az incidens hatására Indiában a hívek amerikai zászlót égettek. Kultur: index.hu. A kép itt van szép nagyban: indiafm.com.

Zseniális fesztivál rovatunkban mindenjkit ezennel elhajtok Nyíregyházára, aholis augusztus 28- szept. 5-ig lesz a Vidor Világzenei Fesztivál, sírhatnékom van, olyan fellépőkkel, ráadásul ingyenes (csak Nyíregyháza van a halál se@#c€..). (Egy indiai azt mondaná, szomszéd falu). Mindezek közül magasra kiemelném a Bollywood Brass Band-et, akik nevükhöz hűen bollywoodi stílusban nyomják a rezesbandával, tudni kell, hogy minden valamirevaló indiai esküvőn ilyen, egyenruhába öltözött zenészek kísérik a népet akár állva, akár sétálva, akár monszun idején (ilyesmik). A Monsoon Wedding is ezzel kezdődik, amikor írják a stábot (jutub - 0:40-nél indul a zene). Szeptember 3-án lesznek (csak akkor és csak ott...) este 8-kor a nyírgeyházi Kossuth téren. Rá sem érek, mert jön a luxembourgi tehenem német gazdája.

A BBB "angol fúvósokból és indiai ütősökből állt össze ez a társulat, tízéves fennállása alatt kollaborálva a Shyam Brass Banddel, a Trans-Global Undergrounddal és a Fun-Da-Mentallal. A globális rezes-hagyományon túl a dzsesszből, a bhangrából és az indiai filmslágerekből merítkezik a repertoárja, nem rettenve meg egy-egy Nusrat Fateh Ali Khan-darabtól, vagy éppen az elektronika kihívásaitól. De bárhonnan is nézzük, a brassvilág élvonala tárul ki, és akkor nem beszéltünk még a BBB pompás látványáról. Többször jártak már hazánkban, de a legnagyobb sikert a Sziget Fesztiválon aratták, ahol a közönség alig akarta leengedni őket a színpadról. Aki szereti a balkáni fúvószenekarokat, az a Bollywood Brass Band koncertjén sem fog csalódni, sőt olyan különleges élményben lesz része, amiről nem is álmodott." port.hu. Nézzetek utána a halom fellépőnek is: port.hu2, a BBB-ről bőségesebb olvasmány + video a fesztivál hivatalos lapján: vidorfest - bbb.

Aztán lesz ám 26-27-én egy kis Asian Mirror a Tilos Rádióban és a Cökxpôn Caféban, most már nem csak indiai zene (persze zömmel), nyit a néni, később majd latin felé is (NEM salsa), majszolok majd szólok.

milendee.hu - jertek L!:)

Egy "kis" kultúra még a "végére", könyvajánló fotókkal, Kiss Zsolt: Az árnyékok színei. "…Este nyolc óra volt, amikor megérkeztem Delhi repülőterére. Fülledt meleg és hatalmas embertömeg fogadott. Taxisok, árusok és kéregetők hadán kellett átverekedni magam. Omladozó házak, szemétkupacok, alvó emberek és kutyák között botorkáltam. A földön fekvő gyermekek láttán sajátjaim jutottak eszembe. Mégiscsak jó helyre születtünk – gondoltam akkor. Kintlétem végére megértettem, hogy aminek egy rövid ideig a részesévé váltam, az egy különös, ősi kultúrán alapuló világ. A „civilizálására" tett kísérletek eddig – szerencsére – sikertelenek maradtak. Manapság a műholdas televíziózás és a turisták egyre nagyobb száma talán nagyobb veszélyt rejt, mint egykor a gyarmatosítás. Felkavaró képek, idegen értékek és érzelmek áradata zúdul a nyugati kultúra agressziójának kiszolgáltatott emberekre. Bízom benne, hogy ez a nép még a globalizáció kihívásait is túléli, és évszázadok múltán is ősi kultúrájának fényében ragyog INDIA…" (Kiss Zsolt) hirosnaptar.hu.

Az m1-nek van egy vasárnapi sorozata, A sokszínű vallás (bevallom, ritkán nézem, akkor megy a TV6-on a Star Trek), annak meg egy videotára, ahol a Krishna-tudatú honfitársainkkal készítettek két részt, itt lehet megnézni, 10-12 percesek: MTV aug. 10, és aug 17. Most pedig zuhanok ágyba, életemben összesen nem vettem annyi cd-t boltban, mint amennyit az utóbbi 2 napban, fel kellett térképezni fővárosunk összes hanglemezboltját, aminek fele volt már csak nyitva, vagy használható (az összesen 4, de 8 lehetne). Viszont van egy halom cédém, és jófej vagyok. Meg álmos.

Van még egy csomó írnivalóm a levlistár.. ..ról, Daxesék sok progr..... zz z Zzzz...

00:54|kapok levelet

Íme egy neves hetilap Portré rovatának egyoldalas riportja hazánk egyik legfrissebb de Lékó mellett (nemzetközi szinten előtt) kétségkívül legnevesebb sakkozójával, aki ugyan nem magyar államPolgár, de a kanizsai klubba leigazolt (már egy ideje, de úgy látszik, a magyar sajtó nem bír betelni a hírrel). Ő az indiai Viswanathan Anand, aki már csak azért is a leghíresebb sakkozó, mert azon kívül, hogy a pontrekorder jelenlegi világbajnok, hazájában milliárdos réteg isteníti, megválasztották hivatalosan az évezred(!) sakkozójának. Ott abból is több van, mint nálunk (mármint évezredből).

A riporter ostobaságokat kérdez, Anand zavartan és hűvösen válaszol, de rövid életrajzából például megtudjuk, hogy teljesen hagyományos indiai családban nőtt fel, 16 évesen már nagymester, 2000-ben ő volt az első ázsiai férfi világbajnok a sportágban, és szeret lazítani. A riportban pedig a magyar fürdőket és a Gettómilliomost dícséri.
Képlink: hvg - portré

Tesómék Horvátországban, Nyanya Olaszországban. Én meg voltam ma a Szecskában, felfedeztem újabb fedett medencéket, megtaláltam a jégledobót, 4 órát pancsoltam és napoztam, tepertős kenyér, nagyfröccs, otthoni szőlő. Királyság:)

23:51|kapok levelet

Lesz valami bulvár ökörség a Tv2 rendezésében a Lánchíd pesti hídfőjénél 21-én péntek éjjel 11-től. Azért ökörség, mert Diwali a neve, ami köztudottan ősszel van (idén október 17-én kezdődik), az indiai Joshi Bharat invitálja a megtisztulni vágyó embereket. Ha hasonló fogatlan, agresszív tuskók, mint a Tv2 "mónikasójának" vendégei lenni szoktak, akkor én távol fogom tartani magam onnan. Mindenesetre ilyet még nem hallottam, és megüti az onblog mércét, úgyhogy beszámolok róla, ki tudja, végülis milyen lesz. Link valamilyen videóval: Fény Ünnepe.

Ezenkívül széles mellkassal dicsekeszem meg, hogy hivatásos magyar blogger lettem. Komoly. Vizsga, ID, pöcsét. Majd január hetedikén, amikor kezdeti sablonnal futó, és minden újítást elkerülő blogom 5. szülinapját ünneplem, megemlékszem róla mégeszer. Mert akkor már biztosan, de azért most is megérdemlem. :) Tikke.

15:28|kapok levelet

Kicsit ketté áll ma a fejem:) De helyzet van, úgyhogy szépen komótosan leírom a helyzetet. Lesz egy tánc és zene est, Indiai klasszikus tánc és zene mesterfokon címmel a Klebelsberg Kultúrkúriában (Bp II, Templom u. 2-10, http) augusztus 27-én, csütörtök este 7-től, 1500 rupiért. A műsor első felében (?) Sandhyadipa Kar indiai művész odissit táncol, ezen kívül a Calcutta Trio magyar zenekar klasszikus zenét játszik. Volt már hasonló felállású este az IBS-ben, akkor a ritka mohiniattam táncot láttuk, a szünetben meglódott a fél lelátó, így a Calcutta Trio nekik már nem játszott. A szórólap itt szép nagyban elérhető: plakát. Ezenkívül találtam egy kis fényképes beszámolót az Augusztus 15-i Függetlenség Napi ünnepről az Indiai Nagykövetségen, felismerek sok kedves embert, szerintem lesznek még így vele mások is: galéria. Hangulatkeltés alapos gyanújával beillesztek egy szép videót az indiai himnuszról: Jana Gana Mana. Konkoly-Thege György pécsi fotóművésznek (http) lesz egy kiállítása 45 fotójából összeállítva My India címmel a londoni Nehru Centerben (http). A művész az elmúlt 20 évben többször járt Indiában. A kiállításmegnyitón odissi táncot is lehet látni, Srinwanti Chakraborty lép fel szeptember 8-án, kedd este 7-kor.

A végére pedig egy szomorú bulvárhír, egy 5 éves nyugat-bengáli kislány, Suman Khatum Prader-Willi szindrómája miatt már 70 kilósra hízott (velvet.hu). Ez egy genetikai betegség, imprintingmutáció okozza és nem gyógyítható. Tünetei: folyton éhes a gazdája, és az étel megvonásakor kitörő dühromhamai vannak, ami a kórkép része. Él usában is egy ugyancsak kislány (video), két évvel idősebb és háromyszor (!) nehezebb, vagyis 220 kilós. A két szerencsétlen gyerek közöttannyi a különbség, hogy míg az indiaiak rizst adnak neki krumplival, addig a németek pizzát, ennek eredménye képpen jóval nagyobbra hízott, és az még életében nem állt még lábra.

Most én is éhes vagyok, mert múlik a fefájásom. Tegnap jó kis napom volt, kiültem élvezni a nyarat a Manciba, összeismerkedtem a szomszéd asztallal, beszélgettünk, megvendégeltek (túlságosan is) és még el mentünk halat meg sajtot enni Budára. Szombaton meg Nyanyával célirányosan felfedeztük a Kopaszi-gátat, és megállapítottuk, hogy magyartalanul kellemes (gondozott) hely. Ittunk söröcskét, rablórömiztünk, tollasoztunk, és befestettem a lábkörmeimet ciklámenre az övé után szabadon. Elállítódott a fotómasinám, amit tegnap a Manciban állítottam vissza a vaskos kiskönyve alapján. Egyúttal rájöttem, hogy ez a gép pici, nem lehet cserélni az objektívét, de mindent tud (a makrótól a hosszú zársebességig), amit annak idején megtanultam Praktica MTL5-tel a Manó 2. emeletén.

Indiait fogok enni a Bombay ExpressZ-ben. Fél óra múlva már a pocakomban lesz. Ujjéé.

18:36|kapok levelet

जनमाष्टमी की शुभकामना!

Happy Janmashtami! Ma van a Krishna-ünnep, Somogyvámoson és a Csillaghegyi ISKON-ban lesznek programok, vendégek, a lista alapján egészen komoly. Annyira, hogy nicns törelmem lefordítani, remélem, akit érdekel, így is érti - vagy úgyis elmegy, mert bízik a jó kis zenés, bhajanos, táncos, finomságos ünnapakban. Ma, 14-én pénteken a Budapest Hare Krisna Templomban délután 3-tól indul a Janmasthami és Srila Prabhupada Vyasa-puja Napja bhajannal - belépő nincs:

15.00 - bhajana with Jaya Prabhupada prabhu
18.00 - bhajna with Kamsari prabhu
19.00 - Gaura-arati
19.30 - lecture given by Kamsari prabhu
20.30 - bhajana and reading Krisna-katha
12.00 - Midnight arati

A Krishna-völgyben, Somogyvámoson hajnaltól:

Sri Krishna Janmasthami fesztivál

04:30 temple Mangala Arati
07:00 temple Srila Prabhupada guru-puja
08:00 temple Deity greeting, kirtana
08:30 temple Radharani goes to the kitchen to cook for Syama
10:00 temple Lecture
12:00 temple Appreciation of devotees
12:40 temple Devotees are receiving their Bhakti Sastri
certificate
13:00 tent Slideshow about Krsna Valley by Gaura Sakti das
14:30 SP samadhi Parikrama to the lake
18:30 templom Jhulan, bhajan
19:30 templom Krsna-katha
20:45 temple firework
21:00 temple Abhiseka, bhajan, krsna-katha
24:00 temple Midnight arati
00:45 tent Feast

Srila Prabhupada Vyasa Puja nap

04:30 temple Mangala Arati
08:00 temple Deity greeting
08:30 temple Srila Prabhupada guru-puja, kirtana
09:30 temple Lecture given by Srila Prabhupada's desciple
11:30 temple devotees read out their offerings
13:30 temple Bhoga offering to Srila Prabhupada
14:00 temple Puspanjali
15:00 tent Feast

Vendégek:

Srila Sivarama Swami
Srila Niranjana Swami
Srila Keshava Bharati Swami
Srila Chandramauli Swami
H.G. Drutakarma Prabhu

Belépők:

Janmasthami: 3400 HUF
Vyasa puja: 3900 HUF

További infó, ünnep háttere, helyszín: krisnavolgy.hu

15:14|kapok levelet

Találtam egy kicsit macerásabb, de gyakorlott konyhatündéreknek fél óra alatt összedobható csirkekörrit a sajtkukac.hu oldalon, ahonnan a saját illusztrációjuk is származik. Rizsnek csakis basmati.

Vipal barátunk (2007. május 27-i bejegyzésem a megismerkedésünkkel kezdődik, június 6. és 16. fölötti bejegyzés a házibulikról szól, 1 évvel később már országos hírre tett szert nálunk rég megszűnt betegséggel) Mexikóban van már egy ideje, azt nem kérdeztem, hogy újdonsült feleségével-e, mert ugye megházasodott, bár úgy emlékszem, írtam róla, egy júniusi pénteken. Arája illik hozzá, aranyosan mosolyog, helyes, fiatal, csinos, és mivel Vipal kicsit alacsony, ő meg vagy egy fejjel még alacsonyabb nála, így a legideálisabb. Ugyanaz a kaszt, művelt, komolynak tűnő csaj, kicsit problémáztak, hogy sötét a bőre, de a közös fotók alapján semmi zavaró nincs rajtuk.

Időnként feljelentkezik a csetre, és rámköszön, hogy jóestét. Érdeklődöm a nehezen, de sikeresen összejött házasságon belüli életéről, felesége hogylétéről, hiszen róla tényleg alig tudunk valami. Ezek a beszélgetések rendre befulladnak, tegnap pedig olyat írt, hogy de ő engem akart feleségül venni. Válaszoltam, hogy hiszen nem ismerjük egymást, errefelé az emberek sok év, együttélés után házasodnak kölcsönösen mély érzelmekkel. Gyorsan folytattam, hogy ezért vagyok még egyedül, de neki van egy erős köteléke, egy biztos házassága, és ennél nincs is jobb dolog a világon. Ettől valahogy visszabillent, és befulladva elköszöntünk egymástól. Két kezemen meg tudom számolni, sőt, talán egyen, hogy hányszor találkoztunk fél napokra (se). Messze van India. De azért Vipal egy jó gyerek, csak annyira szélsőségesen viseli a hagyománytisztelő, városi fiatal indiaiak furcsaságait, hogy néha (sokszor) még én sem értem.

Vissza Bollywoodhoz, jár nekem egy filmicafe hírlevél még a Bollynés időszakból, belinkelem, mert érdekes és ütős képek vannak rajta, pl a színészek színésze, SRK a sok gyúrástól némely képeken kezd hasonlítani feleségére (aki inkább a sok plasztikázástól), most már egyre nehezebben tudja magát eladni 20-as, 30-as szereplőnek (40 fölött van, ha midnen igaz), de a férfi akkor igazi férfi, úgy-e van? Egy Mallika Sherawat pedig elképesztően nekivetkőzött, és horogkereszt (most nem szvasztika) virít a plakáton - II. VH-s film, sok Priyanka szépségkirálynő, sok Shahid (Jab We Met sztárja), 1001 icaka és Gurdas Maan: filmicafe.com newsletter. A világ pedig tömve van álatokkal, ez a curryszagú mesevilág is, egy falusi földbunkó felgyújtotta a feleségét (sok itt ma a feleség), mert a második gyerekük is lány lett - az elsőt megölte, valszeg a másodikat is már. Örökös bulvárszínterünk: index.hu. Több onblogos újdonsággal mára (hehe, na ja, már nem 2-3 etente kukkanok be) nem szolgálok, esetleg este mégis, holnap szinte biztos. :)))

15:14|kapok levelet

A napfényes unalom már mindennapi jóbarátom, ezúton is hasonlókat kívánok Zsódi komának, hogy jusson ideje mesét olvasni. Tegnapi :) műsorajánlót teszek fel, ugyanis a Sziget nulladik napján, ami augusztus 11-én volt, fellépett a rasszizmus elleni jamborin (zare.hu) a Miles From India nevű jamzenekar (http sok-sok képpel, zenével és videóval), akik 1972-74-ben álltak össze először Miles Davis bibop jazztrombitás kérésére, és ezt 2008-ban egy hanglemez erejéig megismételték a lehetőségekhez mérten (jutub video - kúl muzsika), valamint tegnap az Óbudai szigeten. Olvasható egy riport a szervezővel, valamint az összeállítás története a sziget honlapján, a fellépők (voltak):

Nicholas Payton – trombita
Adam Holzman – billentyűs hangszerek
Darryl Jones – basszusgitár
Rudresh Mahanthappa – altszaxofon
Badal Roy – tabla
U. Shrinivas – mandolin 
Ndugu Chancler – dob
Vince Wilburn – dob
V. Selva Ganesh – khanjira
Hidayat Khan – szitár
V.K. Raman – fuvola, ének

Ami az indiai zenészeket illeti, közülük Rudresh Mahanthappa egy nagyobb sztár, aki nem hagyományos módon pont szaxofonozik (és nem szitározik vagy tablázik - kép), ha valaki szeretne róla posztert, innen nyomtathat kettőt is: poszter1, poszter2. Sok cd-jét meg lehet soppingolni. U. Shrinivas-ról érdemes még beszélni, ő sem sarangizik, hanem mandolinon játszik, gyerekként kezdte, Beethoven és Yehudi Menuhin volt rá hatással, megfordult a híres Zakir Hussein zenekarában is (nálunk 10 ezer rupis jegyekért lehetett meghallgatni 2 éve talán az A38-on, vagy az IBS-ben?). Ez a szájtja: mandolinshrinivas.org. Óriási diszkográfiával dicsekedhet Badal Roy tablás is, V.K. Raman fuvolista nagyon szépen fújja a jutubon, a fiatal Hidayat Khan az idősebb, híres (Zakir combó-beli) Ustad Vilayat Khan-nal szokott duettezni (video), V. Selva Ganesh khanjira-n nyomja, ez egy kis kézi dob, ilyesmivel még élőben nem találkoztam (kép). A tegnapi koncerten nem is fogok. Tessék szépen mindent meghallgatni, tényleg jók.

A 2-3 Cöxi-Tilos-Fúzió fellépésemen egyre jobban izgulok, de legalább nem lesz addig szorulásom. Always look oon the briiight si-hide of life.. fü fü .. fü füffüfüffüfü... :)

:D

15:36|kapok levelet

Mostanában ilyen rapid mesebajnok vagyok. Leszen augusztus 15-én nagy indiai (és pakisztáni) függetlenségi ünnepség az Indiai Nagykövetségen (Búzavirag u. 16, 1025 Budapest). Reggel 9kor kezdődik, Őexelenciája Ranjit Rae Ambassadorji ünnepi beszéde közben felolvassa az indiai miniszterelnök üzenetét, zászlófelvonás, nemzeti dalok éneklése, kis vendéglátás várja az egybegyűlő ünneplőket. Az érdeklődőket kérik, hogy 8.45-re érkezzenek meg. Én dolgozni fogok, úgyhogy innen kívánok békés ünneplést.

16:55|kapok levelet

Kérem szépen - az unatkozó milendee-n már túl vagyunk - itt a jó kis indiai

Egy másik indiai kaját is találtam máshol, currys halétel (Expressz Halcurry), a hozzávalókat nem kell komolyan venni - jó bármilyen más harcsa, és bármilyen garam masala fűszerkeverék. Kókusztejet könnyedén beszerezhetünk a Szépkisindia (Exitoc India) nevű boltban a belvárosban. Egyébként nem tűnik bonyolultnak. Tálaljuk basmati rizzsel.

Keresgélek több indiai recepét, oszt majd osztom.

13:45|kapok levelet

Újabb unalmas nap, újabb bejegyzés:) Szétesett a jobb fülem, ezért csak halkan tudok ma beszélni, mert hangosan cseng (beszéd közben). A Balatonon nagyon jó lett volna, de elromlott az idő vasárnapra, mindenesetre szombaton (bár a FOS máv késett 1 órát) korán hazaértem, korán degeszre ettem magam, és zúztam ki a napfényes, zajos partra - a dj tényleg zajob volt, lehet, hogy ő cseszte el a jobb fülemet, de a nap szikrázott (10 percenként felhőbe bújt azé), a víz jó meleg volt, a tömeg meg nagy, nagyon nagy. De született siófokiként elmondhattam magamról, hogy idén sikerült 1x (egyszer) belemennem a Balatonba két órát. Kiteregetett a kóla valami hófehér, csillogó tengeri homokot, jó volt tepergetni, még nem láttam olyat. A Maldív szigetekről szoktak ilyen hangulatú beszámolók érkezni. Megsokasodtak a bulivitorlások is, vizibicikliző lányokat csábítanak fel még bőven a bóján belül (csodálkozom, hogy beengedik őket, kissé balesetveszélyesnek tűnik a helyzet), látványnak mindenesetre megteszi.

Jó sok, egész "pontosan" többszáz képpel tudok szógálni a Krishna-völgyi Búcsúról 3 részletben, diavetítő állapotban (Búcsú1, Búcsú2, Búcsú3), szépen visszaadják a hangulatot, érdemes türelmesen végignézni, van színdarab kicsikkel, indiai női és férfi táncosok, jógások, kaja, vásár, jaj, de kár, hogy máshol valamiztem éppen... ja, ablakot pucoltam, hogy vissza tudjam tenni a reluxát. Itt egy kis képernyővédő-gyűjtemény Lord Krishnából, jópofák: klikk. Van még egy szép képtár a Dörögdi Fesztivál Varázsszőnyegéről workshopok, táncelőadások, fuvolás, jóga, batikolás, henna: Dörögd. Erről részletesen június 15 fölött számoltam be. Úgy szeretnék én is így utazgatni nyár szerte, rákészülve és tisztességesen elfelejteni a munkahelyemet, meg amúgy a munkát egy időre... na mindegy.

Lesz augusztus 14-15-én Sri Krishna Janmastami ünnep, mely Somogyvámoson ünnepelődik meg, lehet érdeklődni a krisnavolgy.hu oldaon. Hare Hare. Kér valaki szőlőt? Hoztam egy csomót. Narancsízű. Mármint a neve. Meg az íze is. Amolyan szőlős narancs. Most görög istent játszom, ülök s csipegetem. Inkább istennő: Perszefoné. És Artemisz és Hesztia. Itt pedig egy évfordulós, virágfüzéres szoborkép Udam Singhről, akit egyébként kivégeztek, mert '40-ben megölte Punjab angol kormányzóját, de azért a hazájában szeretik. Kaptak egy másik angol kormányzót, valakiből pedig gyil mártír lett.

A képek közül egy tájkép a völgyben, az esküvői tűz előkészületei, vakító szanek a színpadon és saját termék a polcon.

Megettem a szőlőt.

16:49|kapok levelet

Boldog 4,5-ik szülinapot, kedves blogom. Kapsz egy fél gyertyákot. Otthon még előtúrtam néhány idevágó olvasni-látnvalót, a világelső sakkozó Viswanathan Anand találkozott Polár Judittal, és ezentúl az Aquaprofit Nagykanizsa sakkcsapatát erősíti. ELkísérte felesége, Aruna is, aki egyben a menedszere. Cikk a Nők Lapjából: cikk - a képen a fent említett személyek szerepelnek. És ha már sport (sportrovat?), 2010-ben Delhiben lesz a Commonwealth Games, vagyis a Nemzetközösségi Játékok, ez nagyjából az egykor angolok uralta országokat jelenti. Itt van a róla a hivatalos video, amihez a római vizes VB hasonlított leginkább, szökőkutakban szinkronúsztak - itt a Kutub Minar-t atletizálják körbe: CG 2010. Punjab államban majomiskolát indítanak, mert az 50 ezer majom, aki Hanuman isten miatt védelmet élvez, egyre agresszívabb. Ezután befogják a vezéreket, és idomítják őket. Hajrá. Teljes cikk: index.hu. (Mégsem sportrovat.)

További kék napot.

11:40|kapok levelet

Na jól eltűntem megint:)) Volt egy közepesen nagy renoválás maréknyi lakásomban, sőt, pont amikor 40 fok volt, ezért teljesen lemerültek az akkumulátoraim, mert utána minden szabadídómben takarítottam (volt mit), computerem kilónyi fűrészpor alatt, aztám dolgoztam, aztán mentem game* happeningre messzire el. Azt azóta pihenem, és körülbelül most érzek őszinte mosolyú elhivatottságot, hogy alássan jelentsek valami onblog curryszagú, rózsaszirmos, tablás, lokális történelmet.

A 3., eddigi legsikeresebb IndiaFestről már írtam, képeket sajnos még nem prezentáltam, pedig van már jópár, csak fel kéne töltenem a honlapomra... lusta d*sznó. Viszont vannak képek szorgalmas embereknek köszönhetően máshol (a buliról nem, de azt akkor majd én), egészen pontosan itt: IndiaFest3 gallery. [Itt a blogon kicsiben látható a két szervező, középen a táncosok]. Még angol nyelvű utózatos is íródott, a nevem nem pontos, de ennél nagyobb bajom sose legyen: artikl in inglis. HH Sri Sri Ravi Shankar június 23-i látogatása is jócskán elmúlt, de belenézhetünk, hallgathatunk, és olvashatunk ról angolul ugyanott: about Sri Shankar és a Gallery. A 15624-es képen a guru mellett látható Sanyi, akinek a Dürer kerti műsor szervezését is köszönhetjük részben. A kisképen pedig a guru, aki felvett a kedvünkért egy csikóskalapot. Sőt, ha már ilyen szépen kialakítottam egy képrovatot, legyen a végére a július 12-i Radha yatra Szekérfesztivál, amiről remélem, csak én maradtam le, mert szépen sütött a nap, és aképek alapján ez is óriási vidámság lehetett: szekér gallery.

Teljesen koncepciótlan rovatunkban eladó hangszereket sorolok, amik szerintem már eladódtak, de hátha mégsem, újszerű állapotban vannak, egyenesen Bombayből és Delhiből: skálaváltós harmónium, szantúr ütőkkel, elektronikus tablagép, valamint tampuragép komputercsatlakozással, elektronikus kartal, táncosoknak kathak csengők, shennai nádkészlettel (?), furulyák. Ha valaki még érdeklődne (nem én vagyok a bizniszwúmen), dobjon egy mélt, továbbítom. Ha zene, akkor zene, egy zsírúj indiai hitlistát osztok meg az érdeklődőkkel ("India Top 20", de csak 10-et sikerült kinyomtatnia a PestiEstnek), indiai, amerikai, BalatonSoud-os, spanyol, techno, rock, oscardíjas és 30 éves zenék keverednek a színes forgatagban:

1. Pitbull: In know You Want Me (Calle Ocho)
2. A.R. Rahman & Pussycat Dolls: Jai Ho (You Are My Destiny)
3. F4: Tu To Na Aayi
4. Enrique Iglesias & Ciara: Takin' Back My Love
5. David Guetta & Kelly Rowland: When Love Takes Over
6. Black Eyed Peas: Boom Boom Pow
7. Michael Jackson: Thriller
8. Linkin Park: New Divide
9. Lady Gaga: Paparazzi
10. Teri Sajni: Master Saleem

Sőt, magamat is belekeverve még időzhetünk a muzsikánál, hiszen 2 rádió és egy kávéházi dj szösszenetem lesz augusztus végén, 26-án szerda délután 3-4-ig a Tilos Rádió Cökxpôn műsorában, 27-én csütörtök este 8-tól a Cökxpôn Caféban, előttük valamikor bemelegítés a Fúzió Rádióban, erre pontos dátum még nincs. Azért nem verem ezeket nagyobb dobra (itt), mert a Cökxpônos este címe Asian Mirror (én tatáltam ki, zsírsirály?), vagyis az indiai zenék mellé be fog férni japán, arab, izraeli, keleti-cigány és perzsa is. Itt a plakát, majd szerzek papírból is: Cöki augusztus. Na jó, nagydobraverem!!!! :)) Éppen most cseteltem Dj Baluval, aki már régóta otthon van, azt mondta, mindenki Bollywood-ot játszik, egyedül ő mást, és ezért különleges. Kúl klubokban (pl a PMatka Pubban), és nemsokára lesz élő adás kintről a Tilosban is.

Következő rovatunk témái: egészen a közelmúltban (aug. 1.) volt a Szeged melletti Nandafalván a hindu community, másnéven ashram megalapításának 30. évfordulója, a Hindu Templomban is voltak programok HH ('His Holyness') Bhakti Alok Paramadvaiti Maharaj beszélt a védikus kultúráról, Turi Virág Réka odissit táncolt, volt henna, ennivaló, nem is írom tovább, máris rosszul érzem magam, hogy nem voltam ott:( Észak-Keleten fagyoskodtam nemkülönben azon a napon, és szertelenül jól éreztem magam:D Magyarul egy kis összefoglaló, hangulatos illusztrációval: 168ora.hu. Az elmúlt hétvégén volt  Dörögdön a Varázsszőnyeg Fesztivál is, arról már kettővel (hárommal?) ezelőtt írtam részleteset. Én is lettem volna, de a fázás győzött. Ha lesznek képek, videók, begyűrüm ide.

Záró rovatunkban arról írok, hogy kiadtak egy könyvet India, a szépség koldusa címmel, mely 216 oldalon, képeken keresztül mutatja az országot. A képeket Sára Sándor filmrenzedő készítette, aki 10 évvel ezelőtt egy dokumentumfilmet is jegyzetta tragikus sorsú Amrita Shergil festőművészről, kinek apja indiai, anyja magyar volt. Robiszoo nehezményezi az ajánlójában, hogy a híres, erős indiai-magyar kapcsolatot jelentő hölgyről nincs itthon semmi elnevezve, sem szobra (ellenben Gandhival vagy Tagoréval vagy Nehruval). Szóval jó, ha tudunk róla, a dokumentumfilmet, ha valakinek megvolna, szívesen megnézném. Majdnem a legvégére még egy kis képgyűjtemény és video a Pad Yatráról, az egri ISKON szervezésében, melyre Daxes ismerősöm (1, 2. képen) Szentesen csatlakozott (állítólag Erdélyig megy a menet). Ni: video és a képek. A youtubon ez az indiansinhungary account az övé, lehet nézni régebbi videókat magyar-indiai eseményekről. A legvégén pedig egy jópofa TATA reklám az indiaiak általam is sűrűn tapasztalt ellentmondásain keresztül. Imhol: jutub AD.

Azt hiszem, hirtelen nincs más mondanivalóm, zajlik az élet, veszem az akadályokat, elvileg öregszem stb. Az otthoni gépemen még szétnézek, ha találok érdekességet, jelentkezem. Meg egyébként is. Hétvégén BalatoooooooooooOOOOooon:)))

[Egy személyes a végére: pontosan fél év múlva lesz pontosan 5 éves a blogom... kőkorszaki, nem lehet a bejegyzéseke külön kattintatni, nincs komment, nincs cím, a dátum alul van, kisfelbontásra tervezték, de én így szeretem:) És ti?]

16:31|kapok levelet

Namaste! Van ám sok írnivalóm, de éppen azzal vagyok elfoglalva, hogy 5x5-ös szobámból 2x2-eset csináljak. :/

(Kép: szívcsakra)

Minden kedves Olvasómnak boldog kánikulát kívánva,
tiétek
milendee

00:32|kapok levelet

Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt. Megszabadították a kínjaitól, ami volt, bőven. Rajongója mára már nem sok. Mostantól lehet nosztalgiázni, milyen volt fénykorában. Rég volt.

Épp egy hete mondtam, de jó volt az IndiaFest:))) Már megint jól elkéstem. Végülis éjjel 3ig tartott a dizsi, a nagy szél ellenére sokan maradtak a szabadtéri bulin. Minden igyekezetem ellenére 7-re értem oda, mert lassan készültek a CD-k, fegyelmezett sorokban mentek be a pénztáron keresztül a látogatók, én meg segítettem Sanyinak piros jeleket festeni a bejövők homlokára, akik özönlöttek a moziterem felé. Az előre kirakott székek kevésnek bizonyultak, de segítettünk az ügyön. A nagyobb baj, hogy rémes minőséget produkált a Düreresek projektora, zöld és lila színben lehetett nézni az Amalt (én nem néztem, segítettem Adriéknak feldiszíteni a színpadot), és a film vége megakadt, azt hiszem, végül le sem lehetett játszani. De meg lehetett venni 1500 rupiért:) Nem marketing fogás, hanem ciki. Legközelebb aznap délelőtt végig lesz pörgetve az egész film a helyi vetítőn.

Jó meleg volt, igazi nyár, nem tudtunk rendesen lepakolni (egy asztalnál vert tanyát Sanyi felesége), egy idő után már hátamra vettem a felszerelést, és úgy cikáztam a tengernyi ismerős között. Styopisok, Sharma jiék, Szilvuplések, enyéim, game-esek, Taráék, hindisek, sokansokan... összesen 800 fizető vendég volt! :))))))) A film után a vándorló székeket áttettük az addigra már felcsinosított szabadtéri színpad elé, kis csúszással (a film iatt) jöttek a jógások. Színes lámpákkal világították meg a mindenféle elképesztő nyújtást és egyensúlygyakorlatot bemutató, sportosan felöltözött, lyegngar jógát szemléltető Amritásokat, a Port.hu szervezője is ott gyakorolja. Diétám ellenére 2 game-es jóbarátom belém diktált két kisfröccsöt, ami nagyon jól esett. Ettem az indiai (Kohinoor) kajájukból is, hihetetlen mennyiségben fogyott, kacskaringózott a sor a fák között.

Az est fénypontja felé közeledve Mészáros Adriék, a Sundari Odissi 3 tagú lánycsapata lépett fel, az odissi hajlékonyságát jó kis zenére olyan szépen bemutatva, hogy mindenki szótlanul nézte, villogtak a vakuk. Közben "befutott" Őexelenciála, Ranjit Rae Ambassador ji, indiai viseletben, és hamarosan színpadra lépett önálló tánccal Sandhyadipa Kar ("éjjeli mécses"), Adri mesternője. A 2007-es lila-sárga szárija helyett most zöldben volt, és a világosító zöld fénnyel kívánta elárasztani (Adriék piros száriait meg pirossal), pedig pont fordítva kellett volna. De így is látványos volt, sőt, pompás, hatalmas sikerrel, én sajnos csak belepillantottam, mert sokan álltak is, és bár még hátravolt a Mantradal, programszerűen izgultam. A Mantradal most kevésbé pszichedelikus arcát hozta, mint a Cöxiben, a húroshangszer virtuóza állva játszott elektromos kihangosítással. Előzetes félelmem beigazolódott, hogy tól sok volt az előkészület, az üresjárat és a felerősödő szél miatt elkezdtek hazafelé szállingózni az emberek - a csúszás már 45 percnél járt. Hirtelen ötlettől vezérelve a szervezők a zárószámot kérték a zenekartól, én pedig elkezdtem szaladgálni a mixerpult után.

Nahiszen, szétszerelve el volt dobozolva:) Tetőzte a bajt, hogy ki kellett zsinórokkal pakolni a színpadra, ott próbálgatta a technikus, melyik való hozzá, ezalatt fel lettem konferálva, gyorsan felkészültem az első 2-3 zenére, és jött a jam. :) Szerencsére maradtak elegen, és háromig haza sem akartak menni, sőt, azután sem, csak a Düreresek unták meg - én is őket... Legutolsó számként a Phir Bhi Hindustani-t tettem fel, nagy körben összeálltunk, úgy pörögtünk, énekelve a híres szavakat. Aztán rámolás, traccsparti, és haza a kelő napban:) Ősszel várható a 4. IndiaFest leghamarabb, remélem, az új West Balkánban:) Tikke.

Június 27-én, szombaton 19:00 – 21:00-ig az India Pirro Étteremben (Budapest V. Hercegprímás u. 18.) indiai filmvetítés lesz (a Csütörtök Esték szokásos filmklubja) Madras Eyes - címmel, melynek végén az indiai filmgyártásról, művészetről és kultúráról maga a rendező, Arunmozhi Siva beszél. Sharada, a fiatal fiú a Xavier vezette transzszexuális zenészekből és táncosokból álló csoport tagjává szeretne válni. Ahhoz, hogy transzneműként élete teljes legyen, el kell sajátítania a táncrituálé és a Mahabharata című nagy eposz történeteinek hagyományát. A forgatókönyvet a rendező saját kutatásaira támaszkodva írta, a film a Rotterdami Filmfesztiválon került bemutatásra. Belépő: 700 rupi. (Akartam belőle képet keresni, de nincs a neten sömmi.)

Megvolt a Csütörtök Esték évzárója is, nagyon el akartam menni, de egyrészt későn tudtam meg, másrészt nem lettem volna odavaló, hiszen idén épphogycsak megmutattam magam az egyetemen... :( Fontos szerepem lett a game-ben, és sokkal tovább dolgozom már minden nap, hogy 5-re, 6-ra odaérjek. Sőt, az előző post-om végén (kettővel a cricket-műsor előtt) bemutatott épülő Indiai Kultúrális Központba fog a Csütörtök költözni, ami miatt sokan lemorzsolódnak, én legjobb esetben is csak este 8-ra tudnék odaérni, és csak kedden... :( Mindazonáltal nagyon örülök, hogy egy olyan korszakában csöppentem bele mindebbe, amikor még ismerhettem a régi Ambassador jit, köszönthettem az újat, több, szinte évtizedek óta bejáró hindissel barátkoztam össze, akik azóta már nem vállalnak annyimindent, egy jó hindicsoportba kerültem, a munkám megengedte, hogy eljárjak, voltak zajos Divas napok, Hindu ünnepek, szoboravatás, évzáró... minden szépen, együtt. Most már nem... nagyon szép volt, és nagyon fog hiányozni.

Bionével találkoztam a héten, ő mesélte, hogy ott volt, Márisji sajnos nem, mert eltörte a lábát, de sokan mégiscsak, a szokatlan időpont: csütörtök este ellenére (hétvégén szokott lenni), most az eső is elkapta, de egy sztárvendégről lemaradtam, azóta is bánom:) Vishwanathan Anand jelenlegi sakkvilágbajnok:) Interjú készült vele, jajjj de bánom... argh... :))) Mindegy. Szóval magunkénak tudhatjuk az indiai bajnokot, ide igazolt, itt él, szuper. Tényleg. Már csak Lékó Péternek kell szurkolni, hogy legyőzze végre, és ő is lehessen egy picit világbajnok:) Bionével sokat, szépet és hasznosat beszélgettünk, megkínált citromos-túrós-köleses finomsággal és teával, hallgattuk jógamesterét, Swamijit, mesélt barátjáról. Azóta is széles a mosolyom, milyen apróságokon múlik a boldogság... :)

Végül, de nem utolsósorban melegen ajánlom a Krishna-Völgyi Búcsút, amire eddig még nem sikerült elmennem, de idén - voilá - mintha azon a hétvégén ráérnék, ezért jól felvésem: Július 24-26, Somogyvámos, Fő u. 38, tel: +36 30 377 1530, http (most nem működik, de csak összeszedi magát). AKi még nem volt, elmondhatom, hogy elképesztően színes, illatos, zenés, zajos forgatag, én a Vörösmarty téren voltam eddig kétszer, na, az lehet nagyban. Idén ez a Ratha-Yatra Szekérfesztivál július 12-én, vasárnap lesz, amikor én melózni fogok Zamárdiban (a munka nemesít), úgyhogy ez most kimarad:( Ezért fogok csakauértis elmenni Somogyvámosra. :)

Mindenkinek szép hétvégét, szívből kívánom, hogy végre olvadjunk el a Nap alatt, ahogy ilyenkor szokás. Napolajat azért használjunk. És igyunk sokat, és élvezzük az életet. 8)

12:49|kapok levelet

III. IndiaFest a Dürer-kertben 19. péntek 19h-től!
Port.hu INFO - katt a nevemre, képesedtem:)
plakát nagyban - 500 Ft belépő lefogyasztható!

Ezen kívül még iszonyú sokminden történt, csak kezdek végre rájönni, hogy az élet a neten kívül nyugalmasabb - vagy éppen ellenkezőleg. Szóval sajnos a heti 1 (max 2) bejegyzésnél nem hiszem, hogy jobban felpörgök a közeljövőben:) Volt egy bulim, nevezetesen a #22 a Szilvuplé-szériában, ismét jó sikerült, már nem is ragozom, voltak tündéri ismerősök (indológia, csütörtökesték, indiaiak, egy német game haverom, iskolatársak stb), és annak ellenére, hogy amikor 9-re odamentem, és én voltam az egyetlen vendég, 11 felé már felpörögtünk többen, éjfélre meg full ház volt. Ittam liternyi limonádét (diétán vagyok), az indiai ruhavásári szerzeményemben villogtam, én is táncoltam, lesznek majd fotók, és 6 nap múlva egy újabb buli, persze előtte sokminden mással (katt fent a port.hu-ra).

Héten lesz még rovatunkban melegen ajánlom Yamini Reddy kuchipudi dél-indiai táncművésznő élőzenei kíséretes előadását, mely június 18-án, csütörtökk este 19 órakor lesz a Fővárosi Művelődési Házban (1119 Bp, Fehérvári út 47). "Yamini Reddy – lánya és tanítványa a világhírű kuchipudi nagymestereinek, Raja és Radha Reddy táncpárosnak- egyedülálló élménnyel ajándékozza meg az indiai kultúra rajongóit. „Yamini táncra született, tökéletes előadóművész”-ahogy Pandit Ravi Shankar szólt róla, személyében a tökéletes táncosnő ölt testet, szoborszerű alakjában egyesítve ritmust, kecsességet és érzékeny kifejezést, valamint a stílusra jellemző akrobatikus mozdulatokat. Táncában június 18-án este 19 órakor gyönyörködhetünk az FMH Színháztermében." Jegyek: 1800 rupi, a helyszínen kapható elővételben is. Video a linken: http. Ez a kicsi képecske itt balra, szép nagyban: plakát.

Muszáj dönteni rovatunkban a 22-24-i hétvégére két programot ajánlok: Sri Sri Ravi Shankar (nem a szitáros) Guruji (bölcs, ő: http) látogat hazánkba, a Gödöllői Szent István Egyetemen tart előadást a konferencián, előzetes regisztráció szükséges, minden info angolul ezen a szép plakáton: plakát. Ezen kívül a 10. Bhakti Konferenciára lehet elutazni kicsit messzebb, Csíkszeredán (Sapientia Hungarian University of Romania EMTE), "Early Modern Literatures in North India" tudományágról folyik az előadás, minden info és részlet és elérhetőség - angolul - itt: csik.sapientia.ro.

Nagyon előre szólok rovatunkban a Dörögdi fesztiválról jelzek 1-2 keresetlen szót, és mivel ott kéne lennem (meghívott a szervező dj-zni), de nem tudok, mert game verseny leszen pont akkor, ezért morgok a markomba, de aki ráér, jól tegye. Július 31- augusztus 9-ig tart (Taliándörögdön, a néhai Művészetek Völgye környékén), Varázsszőnyeg az alcím, pontos program még nincs, az indiai része 31- aug. 3-ig alakul, várható - röviden: tánc workshopok, előadások: Adiba Amani (kathak), Ádász Mariann és Friedrich Uta (tamil), Mészáros Adrien, Túri Virág Réka (odissi), Bittner Meenakshi Dóra, Gulyás Ildikó (bharatanatyam), Yantra (táncfilm), Szent Tehén (roadmovie, Kocsik András), Kövi Szabolcs (meditatív fuvola), ezen kívül jóga, gyógyközpont, és talán valami nyami és shopping is.

Innen-onnan rovatunkban azzal kezdem, hogy találtam a tehén streetart után elefántos szobrok között egy indiait (saját képlink, a Westendben van), a Times Of India szerint a curry fogyaszt (Indiatimes), a világ legkisebb hölgyeménye egy indiai 15 éves lány, a képek szerint boldog életet él 58 cenci magasan (velvet.hu cikk). Nyílt egy új étterem valahol a Kolosy tér környékén, Red Mango, a Maharaja tulajdonosáé az ötlet, hogy nappal kifőzde, este elegáns étteremként működik, és nemcsak indiai, hanem magyar, és egyéb keleti ízeket is felvonultat. Honlapjukon a pontos elérhetőség. Valamint ígérek egy halom magazinos szkennelt dolgot, a választásokról (hvg), a Mumbai nyomornyegyedről, a kasztonkívüliekről (ng) és receptekről (magyar konyha). Az Indiai Nagykövetségnél épülő új kultúrális központról is van egy árpilisi képem, robiszoo készítette (háttérben fehér réi épület maga a követség, jobbra hátul nem látszik a lakosztály és a tündérkert).

Sport rovatunkban örülünk is, meg nem is, mert ugyan Vishwanathan Anand jelenlegi sakk világbajnok valamiért hozzánk igazolt, de pár napja legyőzte a mi anandunkat, Lékó pétert (http), sőt, Anand tényleg jó (másik http - Anand egy ágyúgolyó). Nagykanizsán folytatja jövő szezontól. Félig on, és jól elkéstem vele, de mivel minden országban lehetőleg sok honosított indiai játszik, hírértékű, hogy az Eurosport2 közvetít egy kupát (ICC World Twenty20 England), itt a műsor (élőben a neten: eurosport.com):

Mon 8th: 14.30-17.30 Ireland vs Bangladesh LIVE!
Tues 9th: 14.30-17.30 Pakistan vs Holland LIVE!
Tues 9th: 18.30-21.30 New Zealand vs South Africa LIVE!
Wed 10th: 11.30-12.30 New Zealand vs South Africa highlts
Thurs 11th: 14.30-17.30 LIVE!
Fri 12th: 14.45-16.00, 22.45-00.00 highlights
Sun 14th: 18.30-21.30 LIVE!
Mon 15th: 17.00-18.00 highlights
Mon 15th: 18.30-21.30 LIVE!
Tues 16th: 10.00-11.00, 14.00-15.00, 17.00-18.00 highlts
Tues 16th: 18.30-21.30 LIVE!
Wed 17th: 14.00-15.00 highlights
Thurs 18th: 18.30-21.30 Semi-final LIVE!
Fri 19th: 10.00-11.00, 14.00-15.00, 17.00-18.00, 22.30-24 
Fri 19th: 18.30-21.30 Semi-final LIVE!
Sat 20th: 10.45-12.30, 21.15-23.15 highlights
Sun 21st: 16.00 Final LIVE!

Volt a 13-14-i hétvégén Gödöllőn női cricket játékosok fesztiválja (ott lett volna a helyem, mint női korelnökjelöltnek in da fjúcsör), na, ezért lenne jó mégis egy kicsit sűrűbben erre járnom:) Ha valami aktuális... sajnos én dolgozom minden hétvégén, de többnyire van jó oldala is a megkeresett pénzen kívül, meg hogy a munka nemesít:) mégpedig az, hogy kint szaladgálok a természet lágy ölében 5-6 órán keresztül.

Most pedig tépek szunyálni új fekhelyemre, új étrendemmel a pocimban. Büüüü. É sarról álmodom, hogy meggyógyulok. Zzzz.

23:56|kapok levelet

Ez történt rovatunkban kezdjük belpolitikával, ahogy minden hírportál elején lenni szokott: hétvégén lezárultak a választások, és megmaradt az eddigi, Manmohan Singh gazdasági szakember vezette balközép kormányzó párt, a "miép" pedig elismerte vereségét. A nacionalizmus sehol sem mutat jól. Szombaton voltam a Noha-ban az indiai turkálóban, összefutottam néhány lelkes hindi régi csoporttárssal, tapogattam egy sötétkék műselyem szárit (minden valamirevaló háziasszonynak van szárija), de sajnos felnőttméret volt, vagyis óriási, és egyébként is van már szárim a sportklubom színének megfelelően. Anyagilag sem terveztem, de végül felmálháztam két különleges, nem kifejezetten indiai blúzt összesen 1800 rupiért. itt lehet még turkálni online: Azemah.

Szoros a program rovatunkban vállalt kötelességem felsorolni, hogy lesz indiai koncert a Fonóban (Sztregova u. 3.) ehéten (május) 21-én, csütörtökön este 8-kor Bittner Meenakshi Dóra táncolja a Mangalam-ot, és itt lesznek vendégei: Debasish Ganguly (szitár) és Abhjit Banerjee (tabla). pénz: 1500 rupi, elővételben csak egy rongy, minden info részletekbe menően: fono.hu. Egészen nemsokára, vagyis szinte ma, május 20-án, szerdán lesz a Deva Premal & Miten koncert 7000 rupiért a Millenárison, de mivel minden jegy elkelt, ezért csak olvasgatni lehet, illetve aki tud trükköket, ossza meg velünk. „Mikor édesanyám terhes volt velem, a terhesség ideje alatt a Gayatri Mantrát énekelve készültek a megszületésemre. Később együtt énekeltük minden elalvás előtt. Bár nem igazán tudtam, hogy mit énekelek… és miért. Énekeltem, mert azt mondták. Csak később kezdtem ezeket az éveket nagyra értékelni.” – mondta Deva. Több szép idézet, leírás a koncert honlapján: millenaris.hu, illetve íme egy jó méretes plakát. Lesz egy Keralai kulturális est is 22-én péntek este 6-9ig a a Magyar–Malayali Egyesület szervezésében a Szent Imre Gimnázium dísztermében (Budapest XI. kerület Villányi út 27). "A műsorban klasszikus és moderni indiai táncokat, keralai néptáncot, zenészeket és énekeseket láthatunk. Európában, különböző városok után az idén először Budapesten kerül sor a malajálí találkozóra és nemzetközi kulturális programra". Végül, de nem utolsósorban indiai buli #22 zajlik jövő héten csütörtökön, 28-án, minden a szokásos, gyertek bátran, légkondi, csocsó van, és tánctudást javító, szocializálódást serkentő, gazdaságot élénkítő italpult! A boldog dj látóterében. Http. Hhö.

Szeretem a hasam rovatunkban megemlítem, hogy szórólapozás közben begyűjtöttem egy szép Gangesz kajálda (http) szórólapot (csere bere - a hipószagú Vörös Oroszlánban, Jókai tér), ami kiderítette számomra, hogy 10% kedvezményt kap a lap egyszeri felmutatója (tudjátok, ez van a régi Indiacenter mellett a Hunyadi térnél) az egyébként is olcsó 790 rupis menüből, meg minden másból. Régen ettem ott, holnap (szerdán) veszem a tiplit és ott ebédelek. A ruhavásár végén egy marék szóró landolt a zacsimban, egyik szerint a Madách színház mellett van egy teaház (szerintem a Kohinoor mellett egészen pontosan), a Darjeeling, itt elég sokmindent lehet fogyasztani. Az ízléstelenséget alulról (sem) súroló honlapjukon minden elolvasható és megnézhető, szerencsére az számít igazán.

Off rovatunkban elcsiripelem, hogy kaptam egy csomó szuper cd-t (Nigel Kennedy lengyelekkel közel-keletiesen, Hava Nagila remixek, ír hegedűzene, francia énekesnő, madrasi népzene - on) és egy csomó filmet (3 Funés és csorog a Full Monthy, kész a Wall), rendszeresen futok és egészségesen étkezem, kapcsolatba léptem egy elfeledett vikinggel, megszerettem az alsószomszédomat, néha védem a másik oldalt is, amitől népszerűtlen(ebb) lettem, valamint megírtam életem legszorosabb költekezés- és élvezetmentes nadrágszíj programját, mely a (lelki)válság végéig tart. Szombaton sziget, körösztpapi és bácsi, vasárnap nyanya, voyager és spa massage.

Ginda énekmester hívott (hiányzom neki stb stb), hogy júniusban ismét jönnek, eléggé meglepődtem, kideríteném, ki a szervező. A Fúzió Rádió vendég: dj milendee műsorát majd összevarázsolom, és remélhetőleg nemsokára lehet hallgatni (az eredeti link lejárt), és van egy halom groups e-mail, amit még nem volt felfedező kedvem átbogarázni.

23:35|kapok levelet

Lenne még mit írnom by on, de egy game fullos hétvége után legonkább egy cseppfolyós matricára hasonlítok, tehát csak egy apró bejegyzés, ám az legyen érdekes (a Fúzió rádió szerdai adása már talán nem is elérhető). Punjabi barátaink ilyesmiket csináltak számunkra órákon keresztül későicakába nyúlóan a hotelszobában. Bibibiii. No lám: 

Zsír, mi? :)

22:11|kapok levelet

Na majd később mindent részletesen elmagyarázok meg élménybeszámolok, de mivel most szorít az idő vasfoga (két irányból is: mert rég aludnom kéne), belinkelem szerda esti Fúzió Rádiós (http) vendégszereplésem (Cökxpôn Live!) csálé anyagát 2 részben (22-24 óráig), meg lehet hallgatni, de csak hét végéig (másik irány). Azért csálé, mert a 2. lejátszó mixer crossfadere benyelte a hangerőt időnként. És :kriz fáradt volt. És megkínálódtam egy doboz sörrel műsor előtt:)

> Mit kell megnyomni?

22:00 :kriz, panique: Cökxpôn Live!
23:00 :kriz, panique: Cökxpôn Live!

Enjoy.

22:25|kapok levelet

Hát(tal nem kezdünk mondatot) 1 hónap hallgatás, nem széles tőle a mosolyom, sajnos okom sincs rá, de legalább most már ezt is elmondhatom. Történt sokminden, én most testi rehabilitáción vagyok, jelenlegi elkapkodott bejegyzésemmel a megkezdett punjabi vonalat kívánom folytatni két szih divatbejegyzés pár igényes (vagy érdekes) képével (Andrew Kelly és Boss Models), valamint informálom a T.olvasómat, hogy bhangrás barátaink éppen Dubai-ban turnéznak, izgulva várom a hangszereimet és a cd-ket, rettegve várom a telefonszámlámat. Még mielőtt valaki kiugrana az ablakon, igen, tele van hibával az a hindi szöveg az előző post-ban, önállóan ennyire futotta:) Valamikor szeptember 12-én letették az Indiai Kultúrális Központ alapkövét, ezt azért most írom, mert most látogattam el az építkezés színhelyére Robiszoval. És kitartó kereséssel egyre többfelé lehet találni könnyű indiai recepteket, engem most a shahi raita fogott meg.

Néztem egy hindi filmet is, amiben Shah Rukh Khan (SRK) hindu (more), muszlim (eredetileg, és pl Chak De) szerepei után most szikh bőrbe bújik, óriásik komédiázik, borzalmas a "menő" frizurája, és egy egészen bájos teremtés kerül melléje főhősnőként (Anushka Sharma). A film új, újabb az OSO-nál, 2008-as. Lassabb, meglátásom szerint kisebb szabású, de csak ebben marad el mögötte (romantikában és giccsben semmiképp:) És meg kell állapítanom, hogy a gyúrással sokat öregedett bollywood leghíresebb arca, valmint ismételten meg kell állapítanom, hogy jól áll neki a bajusz és a lefésült haj (+Paheli).

Ez a film a Rab Ne Bana Di Jodi, és leközlök pár képet (tényleg nincs a neten ilyen), mert pont ma jöttem rá, hogy az egyik programommal tudok printszkrínelni. Nagyon mesebelien színes, romantikus, nőknek való "dráma" (egyáltalán nem az), a vezetés kicsit lassabb és egyszerűbb a megszokottnál, de a szerepek ismerősen túl játszva, szimpatikus karakterszínészek, elképesztően giccses táncbetétek (mindig képesek rátenni egy lapáttal). Maga a történet tulajdonképpen értelmes, tanulságos és megható, bár hollywoodi vígjátékokból ismert, a valóságtól elrugaszkodott (nehezen hihető) elemekkel dolgozik. Happy end, de nem úgy, ahogy várnánk, és nincs túllihegve a "nagy felismerés" jelenet, ami plusz pont. Érdekes, és nem tudom hova tenni (kell egyáltalán?) az a dalbetét, amikor végigmegy templomonként imádkozva az Indiában jelen levő vallásokon (felismerhető a katolikus és a muszlim), amit a film választott fő vallásával fűszerez (pl szikh gyerekek táncolnak egy katolikus oltár előtt), ennek megfelelően a film tele van turbános, bozontos emberekkel és a fő zarándokhellyel, Amritsarral is (25 éve a Blue Star...). Ezenkívül a sumo bhangra jelenet is kilóg, de ennyivel is színesebb:) A leg-leg táncbetétben partnereként beugrik Kajol, Preity, és Rani kisasszony... és a végén Sáruk műbajusszal megy nászútra:)

Förtelmesen rossz minőségben tudtam megszerezni, igazi türelemjáték nézni, bár megvan 5 különböző példányban, végtére mind ugyanabból a forrásból, 14 mp-el eltolt, hiányos felirattal, egy moziterembe állított kézi felvevővel, homályosan, gyenge lámpákkal, torz hanggal. Ha kijön jobb minőségben (mondjuk a Szépkisben), megnézem mégegyszer. Igazi welness-lakoma-orgazmus a látóidegeknek:)))

Most pedig jöjjön pár kép Robiszootól kölcsönkapott dvd-ről, ami a desi (kivándorolt) punjabiak gyerekeinek punjabi nyelvleckéje, egy bagoly és egy teve főszereplésével, meghatóan bájos(an gyerekes) részletekkel. A bagoly dhol-on játszik, a teve pedig énekel. Egyébként végig sok zene szól, ami belefészkelte magát a fülembe, és jól tette, mert nem tudtam lemásolni a dvd-t, tehát ez mind hiányzik.

Belenézünk a jövöbe rovatunkban pedig elővetítem, hogy május 28-án, csütörtökön szokásos fergeteges Szilvuplé party #22, június 19-én pedig (péntek) a 3. IndiaFest, ahol - hol? meglepi lesz - barátságosabb belépővel lehet majd még vidámabb dolgokat átélni, úgymint mozi, kaja, táncelőadás és dizsi by én. A levelesládámban is vannak még izgalmas dolgok, azokat majd napokon belül értelmezem és prezentálom. Nincs válság rovatunkban pedig mindenki tudomására hozom, hogy május 16-án, szombaton du. 2-kor indiai ruhavásár lesz (plakát), 1137, Pozsonyi u. 12, NOHA.

Off utószó: szeretném megvenni magyar szinkronnal a Star Trek Next Generation, Deep Space Nine és Voyager sorozatait dvd-n.

?

!

22:25|kapok levelet

मैं कैसे चलते रहो पता नहीं है. अकेले, तुम तुम्हारे साथ हैं? लेकिन मैं अभी तक आपको पता नहीं है...

00:04|kapok levelet

Na azért találtam ürömöt is a nagy örömben... Hallottam, hogy koncert után valaki megvette a dobot a dobostól, ami egyrészt modern (ez fáj leginkább, az enyém régi típusú), jobbak az ütői (az enyém régi és műanyag), az is használt, az enyém is, és amiért még elmorzsolok pár könnyet, hogy azon voltak pomponok. És olcsóbban sikerült hozzájutnia, ez mondjuk az én körömön nem változta. Akkor nyugszom meg, ha felvettem vele a kapcsolatot, és valahogy összeér a két dhol (az egyik zenei főiskolát végzett punjabi népzene rajongó tulajdonaként). Közös játék, repertoár csere, esetleg még ennél is vadabb dolgok, de azt majd személyesen. Pont ilyet szeretnék, amilyen a képen van, nekem pedig olyan van (light), amit 2008. június 28. szombat fölött lát a visszalapozó. Egyelőre mindegy is, mert még nem tanusítottam nagy előrelépést, hogy még jobban elhasználjam, de legalább az elmúlt napok segítettek valamit. Brühühü?

Szóval fáj, hogy volt lehetőség, és ha igen, akkor nem (én) ragadtam meg. Ma egyébként tök jó napom volt, Robival jártam le a lábam, voltutnk (gyalog) az indiai Nagykövetségnél, megnéztük az épülő kultúrális szárnyat, sztoriztunk, elmesélte, hogy került bele a "fanklubba" (ajánlotta megnézésre az Angol beteg c. filmet), adott dokumentum filmeket, egyik a kék Csillag Hadműveletről, másikat a 2001. szeptember 11. utáni amerikai hozzáállásról, amikor a szikheket is terroristának nézték és üldözni kezdték. Kaptam a punjabi barátainktól 700 megányi zenét, én meg átadtam mind a 7 gigányi (!) fotómat és videómat a hétvégéről. :)

:(

:)

21:03|kapok levelet

Sőt, mindenki megnyugtatására inkább örülhetünk, hogy a Kathakali "tánckar" végül nem jött el, mert nem is létezik... kiderült, hogy inkább vízumot áruló embercsempészekhez van közük, mint a kathakali kultúrához, amiből - szerencsénkre - elfeledkeztek felkészülni, így még otthon lebuktak (Budapest és a hír a Mumbai Mirrorban). Mindazonáltal nagyon remélem, hogy jön egy valódi kathakali művészegyüttes a közeljövőben, mert - a punjabiakhoz hasonlóan - hihetetlenül ritka látvány - és hangzás - errefelé, sőt, tőlünk nyugatra is, ahol viszont a punjabi bhangra gyakori jelenség.

Egy bábcsoport, a Pavakathakali járt már nálunk (itteni beharangozó 2006. október 18-a fölött, kritika 2006. november 6. fölött, Idaji 1 képe pedig 2007. május 27. fölött), ott megízlelhettük dél-indiának ezt az egészen különleges hangulatát, ahol a jelmez többet nyom, mint aki viseli.

Zárójelentés: éhes vagyok.

16:01|kapok levelet

A Duna Palotában Somi Panniék (és a Sivasakti Klánanda Táncszínház) soros bemutatókoncertjén most kattingattam lendületesen, Taraji sokat szerepelt nagyon szépen:) És tessék elképzelni, fellépett a fiú is! Van egy fiatal férfitanítványa Panninak, szőke hosszú raszta hajjal, szakállal, itt erősen kifestett szemekkel, félmeztelenül, csillogó selyemnadrágban, mezítláb lépett fel, üdítően ritka látványban részesültünk, nem is tudom, van-e templomi táncos hazánkfia rajta kívül egyáltalán. Volt egy zene (a 7. számú), amibe fülig beleszerettem, sajnos a többi sorsára jut, mármint hogy sosem hallgathatom otthon kedvemre. A legvégén felsorakozott az összes fellépő, jobboldalon első sorban az egy szem fiú. Kicsit hiányoltuk a darabok előtti magyarázatokat, mert voltak itt újak, mint Gianniji (bollywood magyarul - sajnos mostanában gyengélkedett az oldal, mert elszúrta az üzemeltető a biztonsági mentést és pl nincs fórum), szóval ő nem értette annyira, mint szerette volna, de a Trafó klasszikus zenei sorozatánál is csak az első előadásoknál kaptunk bővebb vervális eligazítást ebben a bonyolult zenei világban, tehát ez így van, érdemes a legelején ott lenni, ha valami elindul.

No és most szombaton voltam (tunk) a Trafóban, már hetedszer (vagyis én sajna hatodszor...), aholis Dr. Trichy Sankaran és N. Ravikiran chitravinázott és mrdangamozott dél-indiai módra (karnatikus zene, angolul mindenképpen), a beharangozóban (márc. 4 fölött) előadtam, hogy Sankaran micsoda zenehuszár , de mivel szóban is hallottuk (szeretve tisztelt Tóth Szabi, a főszervező nagyon csinos volt konferálás gyanánt, jól megnőtt sötét hajához hófehér ruha dukált), elismétlek pár alaptényt: a művész 2 évesen raga-tudásával felvételt nyert felsőoktatási intézmánybe, pár évvel később (India) országosan, élőben muzsikált rádióműsoron keresztül, százasával tud megkülönböztetni raga-kat, ami egyenként 16 ütemes. Maga a hangszer 20-21 húros, helyzete mindig lepakolva állapodik meg, noha hasonlít a hangszer jellege a szitárra/rudra vinára (húros tökkel és rezonánsokkal), ezt nem emelik fel, hanem egy arasznyi rudacskával fogják le a húrokat, mint nálunk a citerások tehetnék. Ez a hangszer kissé összetettebb volt, tartozott hozzá egy hatalmas erősítő is húronként beállítva - ugyanis elektronikus chitravínát hallottunk (és láttunk), a turnékhoz (és tanórákhoz) ma már elengedhetetlen elektromos tampura mellett (2008 ápr. 9 fölött, és annak is a közepe tájékán írok pár szót egy rózsaszín elektromos szitárról, amin egy néni játszott).

A mrdangam művész, aki már 50 éve játszik színpadon, csillogó selyembe tekert dobján kísérte Ravikiran-t, mindketten világhírű művészek egyébként (naná). A megelőző filmet nem láttam, tehát nyolctól fél 11-ig szorultam a székbe, most a szünet elmaradt, amit egyéb iránt nem bántam. Volt enni-innivalóm (bevásároltam a Bombay ExpressZ-ben kókuszos halvából), és háromnegyed négyzetmétetem beosztásra, lábat és nyakat nyújtogatni. A raga-k kezdő fázisai (hosszú, 5 perces, dob nélküli, lassú improvizációk) kicsit megviseltek, és bár érdeklődve hallgattam, néha emlékeztetett egy kellemetlen nyári rovarra. Idajinek - mert ő is ott volt - kifejezetten tetszett. Hogy nekem mi tetszett? Amikor "berántott" a mrdangam. Ritmusos, magával ragadó zene (Sankaran mögött ült a tanítványa, hallgatta csak), Ravikiran néha konferálta magukat, és a legeslegvégén ráadásként (Taraji, merthogy ő is ott volt, ekkorra már elment, hogy elcsípje az utolsó járgányt). Vele (Ravikiran, és ezt még nem írtam: az ősi - Krisztus előtti - chitravina mint hangszer összefonódott a nevével) összefutottunk még az oktogonon vasárnap, autogramot osztogatott:)

Olvasható egy ezalkalomból készült interjú a tilos.hu-n (Tóth Szabi), a képek is innen származnak (Zafir Dániel), a cikk a Magyar Narancs 14. számában található még meg. Előadás után találkoztam Szalai Péter (y?) tanítványával, aki szerint nem maradtam le semmiről a győri Trilok Gurtu koncertet illetően, mert állítólag nyugati embereknek lebutított "light", amit a művész úr képvisel. Idajivel megiszogattunk pár bort, beszélgettem az IndiaFestek szervezőjével is (3th május eleje), odapacsizott Tórth Szabi, aminek nagyon örültem, sajnos megint rohanóban volt, egyszer majdcsak megismerkedünk személyesen:) És most jön az a rész, aminek sajnos már 2 napja vége. Robiszoo-t ismertem fel egy halom bozontos, turbános punjabiul hadaró ember mellett, tehát odavetettem magam. Kiderült, hogy ők azok, akik a kedd esti Jókai Klub-os koncerten szerepelnek, és vasárnap-hétfőn gatka és bhangra workshop-ot tartanak, ami eddig talán még nem is volt kishazánkban. A rangidős, Gurjit (k) rögtön felém fordul, lenyom két nagy puszit:) Szóval egy csapásra annyira megvidámolódtam, hogy speciel rá is érek vasárnap koradélután, hogy azóta is lendületesen jókedvű vagyok. Pedig majdnem elszúrtam azzal, hogy vasárnap délelőtt nem állítottam át az órát, de szerencsére van olyan kütyüm, hogy mobiltelefon, aminek a végén haladékot lehet kérni, elnézésekkel együtt a másik végén levő Robiszootól, aki nem felejtette el az órát.

Ő egyébként már a szikhek péntek esti megérkezése őta velük volt (sőt, most is velük van, a hotelben is aludt hétvégén), kapott egy turbánt, először meg sem ismertem:), így idegenvezettük végig a vasárnapot, velünk volt (van) egy hölgy is, Judit. Kimentünk a hősök terére (valami árpádsávos hülyegyerekek csináltak éneklős ricsajt, igyekeztünk őket nagy ívben kikerülni, 4 éve itt vertek félholtra szkinhedek pont egy indiait), megnéztük a Szecskát belülről, itattam velük szecskavizet, zoo, kisföldalatti (tele volt hungaristákkal, tehát nem vettük igénybe), aztán vissza hotel. Készülődtünk a Trafóba (wökrsop helye), megismerkedtem a többiekkel, a dhol-ossal:)))), aki egy pici, mosolygós emberke 0 angoltudással (először hasznosítottam hindi tudásomat), szívdobogva megtapogattam a modern (plexis-fémcsavaros) dholt, majd szötymörgő esőben utazva, a már említett Ravikirannal a bambino-megállóban összetalálkozva bevetettük a próbateremet. Cipő nélkül természetesen, sőt, az oktató meg is érintette belépés előtt a padlót, majd a homlokát. ő egyébként egy elképeztően mozgékony, vidám figura, folyton mosolygott, izgett-mozgott, kommunikált éles tenor hangon, sőt, a járdán ugrált is, mintha táncolna, ekkor már nehezen tudtam elvonatkoztatni egy kisiskolástól:) De az óriási méretű és sűrűségű arcszőrzete visszazökkentett.

A workshopban először toltak egy minikoncertet, sőt, nem is, először dj milendee megtanulta a dhol alapokat:))))))) Megtámadtam az emberkét, megmutatta, hogyan tartsam helyesen, + az ütőket, játszani az alapritmust, Robiszoo fotója alant látható (a másikon turbános úr a mi szélesmosolyú bhangraoktatónk, Ajeet). Miután visszaszálltam a füldre, merthogy ezek táncoltak is az én néhány ügyetlen - de annál hangosabb - ritmusomra, szóval ezekután Ajeet előszedte azt a dallamhangszert, aminek égető hiányában vagyok mióta punjabi világ a zenevilág, egy algozeh-t. Képen, szépen. Előkerült mini cintányér is (de bármilyen csengettyű hangzás megteszi, csak irtó hangos legyen), bemelegített az énekes (ekkor már súlyos izomlázam volt a vigyorgástól), és elénekelték kedvenc nóótáimat, a Jindi Mahi-t, a Gur Nalo Ishq-t (itt kellett énekelnünk a hoye-t), és még oylat, amit csak halványan ismerek (nem kis büszkeségemre valamennyire mindet ismertem).

Oztán elkezdtük a Gatka tanulását, ami a szikhek ősi harci tánca, eredetileg karddal, most bottal (itt semmivel, mert nem hoztak ilyesmit) táncolnak, hát az izomlázam egyéb esélyeket is kapott, mert ennyire tesiórán dolgoztattam meg utoljára. De hibátlanul sikerült. Lyukas fejemmel nem vettem videóra semmit, mert elfelejtettem, hogy kari óta nekem olyanom is van, de egy félórás szünetet követően megtanultuk a bhangra alapjait, aminek az összefoglalóját végig vettem (video beillesztve). Emberünket segítette az énekesük, körbejárt közöttünk, emelgette a lekonyuló kezeket. Engem a videóra való vételben (amire a főszervező, Mészáros Adrien odissi művész kért meg, ezúton is nagyon szívesen, örülök, hogy sikerült) a SOTE-n tanuló turbános szikh fiú segített (Robiji jóismerőse, ő hívta el), és ha már vendégek, bejött hozzánk két száris hölgy, egy fiatalabb és egy nagyon idős, ők turisták Delhiből, ugyanabban a hotelben laktak. Leültek a padlóra, és néztek minket:))

Szünetben hoztak sört, elkezdük iszogatni, kíméletlenül jól esett. Robittal kiderítettük egymás gyorsan romló állagáról, hogy elég puhányak vagyunk, mert dőlt rólunk a víz, és valószínüleg az izomlázé lesz az eheti főszerep, szerencsére nem így van (szerda). Az összefoglalóról készítettem videót, fent lehet megvizsgálni. A képeket is én készítettem, már nem mobillal:) A hotelbe visszaérve (egy otthoni felfrissülést követően) már rotyogott a vacsora, kiderült, hogy a bőrőndök mélyén félzsáknyi helyi termesztésű barna liszt, 5-6 káposzta, hadseregnek való hüvelyes zöldborsó stb található - amikor rendszerint rákérdeztem, hogy miért hozták el otthonról (és értelemszerűen miért viszik vissza), mindig megkérdezték, hogy nem kérem-e. A hotelben két dolog harcolt egymással: decibelkirály ének-dhol-furulya-taps (szívszaggató és tökéletes) előadás késő éjjel, és az ezzel járó szomszédok udvarias kopogtatása. Ettünk tüzes punjabi csirkét, nagyon finom lett, krumpli és zöldségek raguszerűen összefőzve: amikor beléptem a szobába, a vezető énekes éppen lilahagymát vágott az asztalon, ahol már sorakozott a gyömbér, zöld csili, fokhagyma, tökszerű zöldség. A dhol-os bhai volt a chef, ő az egyetlen hindu a csapatban. Amikor már késő éjjelre járt (nem szokás korán lefeküdni odaát), egyenként hullottak el a csendesebb tagok, de ugyanabban a szobában (3 szoba, egyikben konyha és 2 fürdő tartozott egybe), magukra húzták a takarót egy matracon, és mintha ott se lettek volna. Készült az estebédhez roti is, otthoni lisztből sodrófázták (kép), és a villanytűzhelyen pirították meg konyharuhával nyomogatva (én is nyomogattam). Előkészületek alatt bemutattam punjabi (Kangna) és bollywood (Bole Chudiyan) énektudásomat:) a velem pont egyidős énekesük nagy örömére, egy részét fel is vették. Sörözgettünk viszkizgettünk, éjjelre hazamentem - Judit és Robit ott is aludtak, mert messze laknak a hoteltől.

Másnap építettem hazámat (dolgoztam), de utána odacuppantam megint, mert kértek tőlem egy indiai hangszert, ami - bizony - csak nálam volt, egy tumbit, ezenkívül cd-t népszerű slágerekkel (Panjabi MC, Husan). Ekkor történelem íródott, persze mikor beléptem, a társaság fele aprította a vacsorát, a többiek pedig ott rögtönöztek koreográfiát, merthogy a Kathakali és a Mohiniattamos csoport vízum nélkül maradt, meg kellett nyújtani a keddi koncert programját. Ekkor már feljöttek itteni indiaiak is, ismerkedéssel és - mi más - közös énekléssel telt az este, én - jóval később, mint előző nap - ismét hazamentem. Legidősebbjük, Gurjeet úgy néz ki, mint egy mesékből előlépett maharaja: vaskos szakáll, elvékonyított, felkunkorodó bajusz, nagy, pirosas szemek, turbán, mély hang, a vezető táncos, Ajeet turbán nélkül pedig ülepig érő, hullámos hajjal pózolt késő este, próbálgatta Robi sapkáját:) Másnap arra eszmélek, hogy telefonálnak, elszakadt a húr (egyhúros, képen), és ez még nem minden, mert mire bevásároltam jobbnál jobb húrokból (végre találtam a boltban rizs mutatóujj pengetőt), késő estére eltörték a tumbit is... amikor odaértem, éppen egy ismeretlen eredetű drótot hangolgattak, de gyorsan áthúrozták egy 12-es E"-húrral, hogy a hangolókulcs jobban rögzüljön, csorgattak rá vizet, és szerintem ez volt a baj, mert a hangolókulcs tört ketté (viszem asztaloshoz, remélem, összerakja). Hárman is megígérték, hogy küldenek egy sokkal jobbat, úgy legyen. Inkább csak egyet, de akkor egy algozeh-t is:) Az izgalomból még a koncert előtt kijutott, hiába rohangáltam mikrofon elemekért boltokon keresztül, a felvevő 10 éves akkuja felmondta a szolgálatot. Szerencsére egészen közel nyitva volt egy abc, vettem sima elemet.

A próbateremhez felmenet kislánykák gyakoroltak valami esernyős koreográfiát, Ajit közéjük ugrott, felkapott egy esernyőt, és mindenki széles örömére kibohóckodta magát:) Az öltözést is igyekeztem bizonyos határokat betartva dokumentálni, mert a hétköznapi viseletük csak az arcszőrzet-turbán kombinációval üt el tőlünk (meg ha megszólalnak), ide viszont a textilfestést (és a mindenkori 'color' mosópor reklámokat) megszégyenítő színeket öltöttek fel, pávafarokra emlékeztető dísszel (turla) feldobott turbánnal. Hosszú ing (kurta), rövid, gyöngyös-hímzett mellény (jugi), és többnyire "szoknya" (chadar), a képekenn mindez megmutatkozik. A turbán-feltekerésről videóm is van, cirka 5 méteres, és harmadszorra sikerült. A koncerten egy percet sem ültem, mert míg ők öltöztek, én felszereltem magam egy adó-vevő berendezéssel: mini a hónom alatt 1,5 órányi audio disc-el, nyakamban a mikrofon, fülemben a fül, kezeimben Ajit kamerája és az enyém, ezeket a kihívás kedvéért egyszerre használtam (mázlimra mindkettő Canon), és amikor előadás végén nyilvánosan megköszönték a 3 magyar segítségét ("milendee with lots of camera"), úgy mentem fel a színpadra, mint egy zsibvásáros, keresztezve japán turistával:))

Maga az előadás összefoglalta az elmúlt 2-3 napot minden hangjával, színével, itthon még ritkaságszámba menő különlegességével, a szervező, David - angol - konferált, és a SOTÉ-s fiú, akit hétfő estétől bevettek a Mundian To Bach Ke kvartettjébe is, ő a végén rövid előadást tartott arról, hogy ők szikhek, és nem pl muszlimok. Egy szempontból az én ízlésemnek (és nem csak az enyémnek, Heszterji is mondta) egy kicsit felemás volt, mégpedig "magnóra" téncoltak playback szerűen ráénekelve, de ez összesen 3x történt meg (azalatt persze virtuóz tánccal és közönség-ébresztő kilépésekkel), és ami még nekünk furcsa (nekem meg vesszőparipám az elektromos chitravina és társaihoz hasonlóan), hogy a tumbi, amit ugye nem hoztak, szintetizátoron volt utánozva, máshol pedig az algozeh (valahol algoje) kvázi felerősítve. Amikor vasárnap kezdődött a wörksop, dhol-algozeh-csengettyű-taps-2énekes segítségével elolvasztottak teljesen, szakmám minden kritikájával 100%-os produkciót tettek le a résztvevőknek. Szóval az elektronikát, bár tudom, hogy itt a stílus és a ruházat is inkább látványos, mint autentikus, nem díjazom, mindazonáltal el kell mondanom, hogy arrafelé annál népszerűbb, egyszerűen mert ott az a különleges. A vezető énekes, Ginda :) mikrofonba nyomta (a hotelszobában simán is nagyot szólt), a dholhoz nem kellett hangosítás:) a kis egy szem hindu emberke püfölte rendesen, duplasíp, és láttunk még 2-3 jellegzetes ütőhangszert: a supp, ami teleszkópos csattogó, valamint a csörgőpálca, a chimta (képek). Ezekből sem ártana beszerezni, de nem vagyok telhetetlen.

A közönségben sok fiatal punjabi tartózkodott, kurjongattak, amikor meghajolt a csapat, ráadásként előadtak egy akrobatikus táncot (ebből is van videó, a "végéért" a memóriakártyám meg a telhetetlenségem a hibás), majd felhívták a vállalkozókat táncolni, volt "megyavonat" a nézőtér körül, csoportképek, meg még mi minden... Az izomláztól, üléshiánytól és a nemalvástól hulla formát öltve szocializálódtunk még vagy fél órát (én megsirattam a tumbiM földi maradványait és elszívtam egy sört), megkaptam Ginda színpadi nyakláncát, fejenként ígértek még 1-1 tumbit, a legjobb márkát, feltették a fejemre a turbánt (kép, nem ér a szemem), snitt: hazavillamosoztunk Gurjeet-tel (néhány csoportkép még a világ leghosszabb villamosában), megvettük az utolsó söröket a Rócsildban, és - ? - énekeltünk reggelig:)))) Feljött Vicky cimbora is, és még sokan mások, fejtettünk a szőnyegen ülve punjabi zöldborsót, gyúrtunk kenyeret, sztoriztunk, búcsúzkodtunk... Nem is volt már értelme hazamenni, így én is ott aludtam, reggel kaptam egy világszép színű selyemsálat, egészen hihetetlenül szépet. Taraji csodálatos indiai blúzait használtam, így ő is velem volt, és hónapok óta nem éreztem magam ilyen gondtalanul boldognak... hogy is volt, mi? Inkább régen. :)

Köszönet innen is Mészáros Adrinak, Juditnak, és Robinak:) Statisztikailag majd' 4 éve vártam erre. Miután kipunjabiztam magam, remélem, nem volt unalmas, jöjjön szem-pihentetőnek pár(száz) kép a március 14-i Hindi Divas-ról (hindi nyelv napja, a helyszín ismerős lehet, Móricz gimi), ezen én game* felelősteljes részvétel miatt nem voltam, Heszter (Haas) viszont igen (képen), és színdarab, és vers, és Nagykövetji, és bollywood tánc, és nyami, és bizonyára még sokminden, 3-4 éves tapasztalatból mondom. További szem- és fültorna gyanánt nézzenek és hallgassanak bele a Krishna tudatú felebarátaink által megrendezett Gaura Purima ünnepébe a tecsővideón, illetve sok kép még itt.

Már fogdosható a Cökxi árpilisi szórólapja, ahol a 18-i dátumot érdemes vizsgálni (belső, külső), india-nap, dj milendee is heggeszt valamit. Lesz a mai napon a Titanic Fesztivál keretein belül egy kashmiri szomorkás film, a Tahaan, állítólag nagyon szép, Minoék látták, én sajnos megint nem fogom, nem is tudom miért, rutinból. Az sem tudom, hol játszák, talán Uránia. Az Amal-t és a Slumdogot sem láttam még. Blogmate-ből viszont kezdek domborítani, találtam még egy kint működő hazánkfiát, ő kérem ezt írja az első posztban: "...én most rendező-operatőrként érkezem szerelmetes Indiámba, kisztihánd. Három dokumentumfilmet iparkodom elkészíteni kicsit több mint egy hónap alatt,három teljesen különböző témában, három eltérő szegletében rajongott csodaországomnak. Igyekszem eljutni turisták által kevéssé ismert helyszínekre és bemutatni ezen csodálatos világ apró kis rétegei közül néhányat, remélhetőleg mindnyájunk okulására", szóval elképesztően jó képek, és sok remek videó található fönt: hdhippik.blog.hu. Majd felműtöm balra is.

Charanjeet Kumar India Ház-India Center-Delhi Darbar tulajdonos ismerősömet rég látogattam meg, ez annál is esedékesebb, hogy valaki azt mondta, hazament, és a boltjából Masala Market lett a Vörösmarty utcában. majd megnézem. hogy a végére egy offblogot is tartogassak, ehónap 24-én a Take Five nevű helyen (Paulay Ede, Vista) Ezter koncert lesz, ami zenelieg számomra az egyik lenagyobb durranás volt íz elmúlt bő 1 évben, most élőben is megkívántam (http).

Na, eleget írtam, Zsódi koma? :))))

01:26|kapok levelet

Új indiai ihletésű kalandblog megy kb egy hónapja egy évre Delhibe költöző magyar fiú önkéntes virtuális tollából: Hidd el, ez Delhi! Jó sokat ír, úgyhogy lesz mit olvasni. Mióta nincsenek kint a Tatásaink (akiknél ugye az volt a jóízű, hogy nem India miatt vannak ott), napiélet-megvonón vagyok (sok lezárt link balra "vonat(k)ozás").

Kaja. A minapi PEst marok-magazinban egy oldalt szántak fővárosunk említérse méltó indiai éttermeire, "Indiai - Nem csalódhatsz" címmel (http jpg). Szerencsére ez valóban így van, és mivel sportszerűen fedezem fel (és repetázpm le) a pesti indiai éttermeket (az óbudai Maharajában még nem voltam, csak a pestiben), meglehetősen nehezen vagy inkább túl könnyedén válaszolok "kívülálló" ismerőseim kérdésére: indiaiba szeretnének menni, melyik a legjobb? Kérem, mindegyikben van valami egyedi. Az étel mindenképp. Kulináris és shopping gyűjteményemben (rest-shop) négyszer ennyi kajálda szerepel (sőt, az Indiaház melletti Ganges - kritika 2008. júl. 21 fölött - és maga az ISKON még nincs is fent, meg azóta a Nirvana és a Kama Sutra állítólag bezárt, majd apdételek), szóval ahhoz képest szerény válogatás a 4, de akkor lássuk:

Indigo - Jókai-Desseffwfesfyxbsg sarkán, szép emlékeket őrzök egy szilveszterről, a palak paneer a legfinomabb a városban, remek indiai chill zene szól, modern, európai berendezés, jó borok. Egy időben a kedvencem volt, sajnos másfél éve nem jártam arra. Shalimar - mindenki által a leginkább dícsért konyha - van benne valami -, kultúrális programokat lelkesen támogat, régi motoros, a bajom nekem annyi, hogy a nemdohányzó szekció kategóriákkal kellemetlenebb helység, mint a füstös. Taj Mahal - cricket! Szép emlékek innen is...  egész évben lehet követni az eseményeket nagy falra akasztott tv-n, sőt, zárt körű díjátadók is vannak, régies eleganciával berendezett nagypolgári enteriőr, száris lányok, odaadó keleties kiszolgálás. Kohinoor - a legfiatalabb ezek közül, északi konyhájának egy része kifejezetten pakisztáni, kicsi, félhomályos pincében óriási adag ételeket kapunk.

Legvégére egy kis politika a közelgő indiai választások és a narancssárga sálak kapcsán.

13:27|kapok levelet

Hétvégén sokminden történt volna, ha nem csábítanak el megint egy game* röffhöz, amivel egyébként nagyon jól jártam, de emiatt nem láttam - és lányos zavaromban nem is hirdettem meg - a 14-én zajloTT Hindi Divas napját, aki volt, kérem, számoljon be róla, bekopizom, illusztrálom. :( Annyit tudok, hogy volt szokás szerint Őexelenciája Rajnit Rae ji, indiai versmondás, szépírásverseny, indiai nyami és sok más.

Lesz viszont egy a szokásostól eltérő (kevéssé hits-orientált) indiai könnyűzenei program (dj én) árpilis 18-án, ez most egy jó kis India Nap keretein belül (Somi Panniék táncolnak többek között) a Cökxpôn Ambient kultúrális időtöltés pincében, ami a Boráros térnél van, és már többször sikerült benne nagyon jó programokat elcsípni (cokxponambient.hu).

Ma este pedig szintén Somi Panniék, sok sok tanítvány, megyek fotózni Taraji-t, és összeismerkedem személyesen Gianniji-vel. Mindez a Dunapalotában, 7-től, szokás szerint:) Itt és így: Panniék. Jupié.

13:10|kapok levelet

होली मुबारक!:)

..aztán jövök sokmindennel, csak most nagyon éjjel van!:)

Legelsősorban tessék elmenni az ELTÉre a szokásos B épület I. emeleti nagyterembe 18 órára, mert igazi indiai Holi keretein belül mindenki össze lesz kenve (le- és kimosható) színes festékkel:)

01:24|kapok levelet

"Szári vagy szoknya, avagy klasszikus vagy népi?" címmel a hétvégén indiai tánctanfolyamok lesznek a Gül Bahar táncsúdióban: március 7-8-án 11:00-13:00 óráig Rajastani néptánc (indiai cigánytánc) indiaiaktól (3000 HUF max 15 fő), 13:00-15:00 óráig Odissi (északkelet-indiai klasszikus templomi tánc) Mészáros Adriennel (6000 HUF). Külöleges vendég: Vivek Nemane, aki tablán fogja kísérni az órát. Helyszín egy hastáncstúdió, a Nyugatitól 5 percre, a Weiner Leó u. 10. sz alatt (gulbaharhastanc.hu), ahol tükör és szárik díszítik a falat. A következő időpontok nyárig: április 18-19. és május 16-17. Jelentkezni lehet Mészáros Adriennél (mail).

10:53|kapok levelet

Hogy megmaradjon a lendület, vagyis a környezetvédelem jegyében elkapom a fennálló energiát, és idevarázsolom a mai híreimet. Slumdog - mi más, holnap derül ki, mit művel a Zoscar-on. Ezért (támadják), vagy mert igaz (a Blikkben mondjuk nem feltátlenül), megjelent egy cikk, miszerint a főhősök gyerekkorát eljátszó gyerekek, akik valóban utcagyerekek, a stáb ígérete ellenére nem kaptak gázsit az alakításukhoz. Remélem, nem igaz a hír, a tízmilliós utcagyerekseregen nem segít, de aki megdolgozott érte, és pénzt gyártott, az megérdemli. Még akkor is, ha gyerek. Jut eszembe, egy csoportos mozizásban benne van valaki?

Terjedelmes bejegyzésem végén egy képlink arról, ahogy a bombay-i valentin nap szerelmesei andalognak az Arab-tenger hullámtörőin. (Ha rosszul írtam, szóljatok, nem néztem utána.)

Love. Peace. Lpoevaece.

21:40|kapok levelet

Ejtsünk néhány szót az aktuális Oscar fődíj várományosról, merthogy a Slumdog Millionaire c. egyébként Danny Boyle (angol; Trainspotting) rendezte (és mindenféle amerikaiak által producerelt, vágott, stb) film amerikainak számít annak ellenére, hogy még a zenéét is A. R. Rahman szerezte, és indiaiak szerepelnek benne (nem kisebb figurák, mint Aneel Kapoor vagy Irfan Khan), amolyan igazi bollywood-os táncbetétes, és mindez azért jó, mert így tényleg van esély a főoscar megnyerésére. Állítólag a film valóban jó, mármint mindenféle finnyás europid kritikus szerint, képeket, az említett táncbetét (igazi kollégáihoz képest vérszegényecske) videóját, és továbbkattintva a trailert és a stáblistát lehet megnézni a következő linken: index.hu

"A Hollywoodban lassan egy évtizede fusizó angol rendező tudja, hogy semmivel sem kínosabb, hogy az indiai filmekben akár a gonosz, mindenre elszánt terroristák is táncra perdülnek, és kalasnyikovval a kezükben paralízises Britney Spearsként riszálják a domboldalon, mint mondjuk az, hogy csuklyás, testhez álló jelmezbe bújt idióták mentik meg évről évre többször is Amerikát." Minimum. És mennyivel jobbak a bollywoodi filmek? Hogy ott van mit nézni:) És mindenből a tízszeresét kapod, mint amit megszoktál. A meleg nagyon meleg, az eső nagyon esik, a kaja nagyon fűszeres, a filmek pedig nagyon filmek. :)

Vegyes felvágott (de nem disznó és nem marha) rovatunkban a kultúrális és gasztro ajánlóban megosztok egy indiai netes rádiót, az indian electronica-t (http) jómagam sem teszteltem, de majd eljön az ideje. Ajánlok egy indiai pub-ot is, ez sajnos kicsit messzebb van, vagyis macerás interneten keresztül évezni, szóval Hyderabad-ban van, de elég jól néz ki. A linkekért köszönet szeretve tisztelt egyik dj példaképemnek, Baluji-nek (link). Sport rovattal folytatva a sakk világranglista és pontverseny vezetőjével és jelenlegi világbajnokkal, Viswanathan Anand-dal sakkozik a mi bajnokunk, Lékó Péter június elején a miskolci sakkfesztiválon, sőt, Anand is a miénk mostanában, mert Nagykanizsára igazolt, mint azt már egyszer írtam (amikor megtörtént - kb. október vége), így a várost erősíti egy tavaszi kupán (sportgéza.hu). Bulvár rovattal befejezve egy kézivideón megtekinthető, milyen az, ha útkereszteződésen próbál az indiában közlekedő gyalogos átkelni. Vajon létezik ott zebra?

Most megyek hajatmosni, aztán meg alud dolgozni. Z.

23:56|kapok levelet

Már gyűjtögetem egy ideje, hogy miket fogok majd jól megjelentetni, hát le is maradtam néhány programról. Viszont kaptam egy filmet (computergurummal próbaként letöltöttük), és majd meg is nézem, SRK megbecsült színművész főhősességével a Rab Ne Bana Di Jodi ez (http), ami egy félénk fiú vagányá válásáról szól, amolyan Grease, csak megcserélve a nemeket. A film megfelelően indiai, a zenéje pont olyan, amit várni lehet (indiai hagyopmányos dizsivel váltakozva), ma nem, mert túl sok a dolgom, de hamarosan megnézem (sajnos a felirat hibás, de majd odaképzelem, mit mondanak:)

Szorgalmasan megnéztem a Dunya tévén az előző(előtti) posztomban előterjesztett fűszeres Aishwarya Rai-s filmet, most gyön a kritika. Ordít a filmről, hogy regényből készült, a forgatókönyvíró, rendező és dramaturg viszont beleélte magát, hogy ez egy lányregény, pedig nem. Szóval rendkívül érzelmes, romantikus, az ilyetén hangulatok ábrázolásában el-elvesző értelmes cselekményszál (?) összességében egy A5-ös lapon összefoglalható - ábrándozó tizenháromévesek által. A film mondanivalója, ha van egyáltalán, folyamatosan ellentmond magának, a vége pedig egészen zavaros, annak ellenére - vagy éppen azért -, hogy happyend, a regényt megváltoztatva. Na, ennyi, a képek szépek (túlságosan is), a zene teljesen felejthető, az amerikai színészek nem illenek a képbe, az indiaiak pedig nem játszanak képességeik és szokásaik szerint, emiatt nem indiai a film, mert vérszegény, kevés fordulattal. Mézes kakaó mellé, elalvást elősegítő filmnek ajánlom. Közben a már bemutatásra kerülhetett volna nálunk, de mégsem, és még 1 hét, a Slumdog Millionaire, magyarul Gettómilliomos c. amerikai, de igazából indiai (ott játszódó) film sorra nyei a díjakat, valami 8 oszkárra jelölték, szóval kötelező minden böcsületes indiarajongónak. Index hír: már 7 Bafta díjat (Brit filmakadémia) nyert (index.hu).

Filmélményeimet zeneivel folytatom, kalandos körülmények között szereztem egy Makám magnószalagos kazettát (tudni érdemes, hogy ilyet már egyáltalán nem gyártanak), mégpedig a Közelítések címűt, ami 1988-ban készült. Nos, Szalai (y?) Péter neve rögtön feltűnt, amikor a tablás után kezdtem nézni (a Makám ma egy magyar népzenét világiasan, kcisit keletiesen ötvöző zenekar), ezen kívül gadilka, sarangi (Szőke Szabolcs), kaval (Thurnay Balázs) és sarod (Steven James) is megszólal az albumon, ami egészen otthonossá teszi (nekünk). A "B" oldal meg inkább Amadindás hangulatú, Bencze László és Krulik Zoltán jóvoltából. Zsír lemez, cd verziója folyamatosan kapható, mindenkinek ajánlom.

Klasszikus tánc rovatunkban múltbéli (jan. 31 és feb. 2) eseménnyel kezdem, Meenakshi Dóráról maradtam le, a Yantra c. filmjéről, a Filmszemlén mutatták be a Bem és az Uránia moziban. Remélem, lesz még valahol, figyeljük a műsort. A plakátja megfogott (nagyobb kép), de akkor sajnos már tetőzött a game (ami miatt most jól érzem magam, mert úgy sikerült), viszont még nem maradt le a T. érdeklődő Mészáros Adrien debceceni és pest odissi workshopjáról, minden info a honlapján. Ezenkívül újdonságként bele lehet pillantani egy bhangra (a punjabi vidék) táncába is, sőt, meg lehet tanulni, mert a Tecső tartalmaz egy 7 részes (video) leckét. Thanx to Mészáros Adri. Bhangra Lesson.

Jövőbeli kiemelkedő ajánlatom, márc. 18. szerda este 7-kor lesz a már hagyományosnak mondható, Somi Panni vezette Sivasakti Kalánanda Táncszínházának és bharatanatyam növendékeinek színvonalas előadása népi és modern elemekkel keverve. Beugró is szokásos, minden szokásos, csak az előadás egyre szebb, és a növendékek egyre ügyesebbek. Nagyobb plakát, minden info: sivasaktikalananda - és ha már ideklikkelt a T. blogomolvasó, a februártól kezdődő tanfolyamokat is vizsgálja meg (órarend), talán még nem késő csatlakozni. Vigyázat, bele lehet szeretni ebbe a táncba (a többibe is, csak Panni tanítványait ismerem).

Video rovatunkban a január 14-i Duna Pujáról (volt ajánlóm és kritikám is) készült 2 remek videót lehet megnézni (zoom.hu; stop.hu) és egy riportot (A38.hu) Leveles Zoltán harijan hindu szerzetessel, aki az este házigazdája volt.

Az indiai Köztársaság Napja 60. évfordulója alkalmából volt egy vidám és ünnepélyes összejövetel a követségen, ahol őexelenciája, Ranjit Rae nagykövet tartott beszédet, zászlófelvonás, Sundeep Biswas előadásában a népszerű nemzeti ének, az Aye Mere Vatan Ke Logon elhangzása és csevegés, meleg ételek felszolgálása történt, amiről megintcsak lemaradtam, de szerencsére most készült sok fotó és videó, ezeket lehet nézegetni, a hangulatot visszaadja: KÉPEK; a Trikolor felvonása VIDEO; további videók - 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész.

Sajnos ezt sem láttam rovatunkban beszámolom, hogy Nityananda Trayodasi ünnepe volt a Hare Krisna Templomban 7-8-án reggel 7-től este 7-ig: kirtana, lecture, prasadama (ünnepi étel), gaura-arati, 24 órás bhajan (imaének), deity greeting, kirtana, lecture, prasadama, még bhajan és gaura-arati. Nagyon jó lehetett, szerettem volna kicsit elvonulni a gondjaim elől egy különleges, békés világba, tele illatokkal, zenével és jámbor istenfélő emberekkel. Majd legközelebb... Egy külföldi honlapon, az IBN Live-on képek jelentek meg a somogyi Krishna-völgybeli életről: ibnlive.in.com - "Krishna Valley in Hungary".

Végül a tegnapi angolszász giccses és sokak számára kifejezetten szomorú ünnepkedést - na mindegy, szóval a kereskedelmileg népszerű nemzetközi nap, a Valentini szerelmesek napja alkalmából belinkelem, hogy indiai nacionalista szélsőségesek rémes dolgokat műveltek: megvertek nyugatiasodó fiatalokat, köztük nőket is, amiért nyugatiasak, és csókolgatják egymást az ünnep hatására (link). Az ilyeneknek kívánom, hogy a büdös életben ne legyen szerelmes, és belé sem senki. Mondjuk nyilván így is van, jó kis megrendezett házasságban találták meg lelki békéjüket. Ha egyáltalán...

Legeslegvégül: Vipal barátunk ismét itt van, vagyis vidéken, illene megszerveznem a találkozót, de a következő 5 hétben részemről nem hiszem, hogy tudnék áldozni rá időt, mivel egyrészt game főszezon van, 4 féle orvoshoz járok, átok vikingem nem hagy békét, és különösen megvisel Indiától (egyetemtől, barátoktól, Mariaji-től, filmektől stb) való elszakadásom, holott egyáltalán nem akarok, sőt, lesz tavasszal ismét IndiaFest, ahol tekerem a gombokat néhányszáz vidáman táncoló embernek. De ha már itt van, mindenképpen találkoznék vele, tavaly olyan szerencsétlenül jött ki (súlyosan megbetegedett, míg itt volt, de már jól van).

Most pedig nekigyűrkőzöm egy nagy munkának, megeszem a maradék spagettimet (én süttem), pihengélek, olvasgatok, pátyolgatom begyulladt szememet, és álmodozom egy termékenyebb közeljövőről. [Előző versek: Borago; Winand Gábor].

18:49|kapok levelet

Days sometimes weeks sometimes months
passing by
You’ll never know that I miss seeing you smile
Seeing your eyes
Light up for me

Days sometimes weeks sometimes months
passing by

You’ll never know that I miss your smile
Your hand
In mine

Why do we walk side by side so alone?
Why don’t you reach for my hand like before?
Are we to be
Together alone?

Why do we walk side by side so alone?

When I so long for your hand in mine
Your eyes
To smile

21:49|kapok levelet

Megállj, megállj, te küs madár,
Beteg szüvem de rég, hogy vár, ajaj...
Beteg vagyok szerelmembe,
Enyhitsd lelkem keservembe, ajaj...

Vidd oda a kis cédulát,
Repdesd körül az ablakját, ajaj...
De ha kérdi, hogy hogy vagyok,
Érte is hogy mennyit sirok, ajaj...

Visszasiess egyszeribe...

(...)

21:49|kapok levelet