Hózik!! Ez óóóriás! Közeleg a skandi világom;)) Hány fok lehet most Stokkolmban? Megnézem.

10:29|kapok levelet

Nyolcnál tartom!! A freecellt, de a beszólásomat is.

Vasárnap pihizni szeretnék. Nincs egyértelműen kilátásban, ezért szorítsatok nekem.

01:09|kapok levelet

Ez a 7. bejegyzésem. Tehát ha úgy gondolod, még elolvasható a legelejéről.

Most taxiztam haza a barátosnémtól (az igazitól, aki 13 éve ismer, mint a tenyerét), reeettenetesen jót főzőtt, és ittunk valami pöpec borocskt meg orosz snapszot plusz megnéztünk 3-4 filmet, de az egyiknél (melyiknél? játék, jutalom: sör) besz*rt a monitorkábele, így titok, mi lesz alkonyattól pirkadatig. A * játékot sem tudtuk emiatt installni, pedig múltkor olyan szépen megvertem kétjátékosban, csak azzal a fasz géppel nem bírok. Hiába, ih bin humán...

A taxizásról must sein elmondanom, hogy így 9 év itt lakás után egyre szebb, vagyis még mindig szép Bp. A novoteltől képzeljétek el a Hősök teréig... át az alagúton, rá a Lánchídra, Gresham palace, József A. street, Erzsébet szkver, éééés az Adrássy... szal pont nem nyúltam magamhoz, nézett is volna a taksi kalauz.

Holnap - ma - meló, aztán du. tali a fősulival. Úgy döntöttem szabad akaratomból, hogy gyöngyház színűre festem a szemem környékét, mert egyszerűen orvosi eset a fejem, ezt már mestersminkesektől is megkaptam. Emiatt hosszabb távra tervezve kiszőkültem, hogy kicsit skandi színvilágom legyen, akkor könnyítek magamon. A skandivilág amúgy is naon közel teccik hozzájam áni.

Orosz barátnémról és a blog naracs színvilágáról jutott eszembe, hogy a fejlődésnek (...? vedd, aminek akarod) egészen elképesztő megnyilvánulásai is vannak, nevezetesen éjjel mászkáltunk a Rákóczin (+ Macika), láttam egy narancs öltözetet kirakatolva, mire hangzatosan kijelentem, hogy nééézmáááá eeeezt holnaaaap megveszeeeeem wwooooaaaaaa. Erre barátném: uhh, another orange addict... Ezt úgy mondta, hogy a karaoki bárban még mindig heherészett hasgörccsel nyomtam a Something Beautiful-t.

A Game... mikor győzlek már le, te #@%$#%$ masina?? Holnap este folytatódik a harc, addig elszenderedem Georga Michael elsőosztályú hangjára. Ja, és még be kell fejeznem sorozatban a 8. győzelmemet a freecellben. A win98-on volt egy 15-ös sorozat is, de már kellett váltani - ne nevess ki, 6 hete vagyok xp.

Good game és egy sikeres hétvége, én gondolok rátok...

00:29|kapok levelet

Ismét itt vagyok. Szomorúan veszem tudomásul, hogy marad ez egy egyszemélyes mozi. Szó szerint napló, bár ilyesmire sosem vetemedtem, mindig úgy éreztem, hogy most már késő elkezdeni.

Holnap főiskolás csoporttalákozó lesz. Picit félek. Többgyermekes kortársaim mellet szégyenkezhetnék, hogy még csak jelölt sincs, és elég távolról használom ki a diplomám tárgyát - magát a diplomát is -, de mentségemre legyen szólva, hogy tulképp jól érzem magam az akkoriakhoz képest. A fejem mindenesetre kategóriákkal tisztább lett. De azért egy icipicit félek.

Újdonságként (magam előtt) a következőkre jöttem rá még az előző hozzászólásokhoz téve: rá kellett jönnöm, hogy a családi életnél pöttyet fontosabb a siker... és marhára nem érzem magam rosszul eme kijelentés miatt. A família akkor jöjjön, ha már minden rendben van, álmaim ok, pénz, magam erejéből, estébéestébé... nőként talán nehezebb, de ezekszerint valamilyen ilyesféle cociális hajlamaim vannak. (Ha tudjátok, mire gondolok, írjátok meg, én mést leblokkoltam.)

Az érzés minden admirális és amőba és * [*- kedvenc játékom] party megnyerésével erősödik. A probléma jelenleg az, hogy az admirális primitív, az amőba a legalsó szinten áll, a *-t meg még nem sikerült megnyernem, legfejjebb nyerésre állno. Pöcs gép.

Győzni kell.

15:42|kapok levelet

Még mielőtt holnap lenne, meg a söröm is feldolgozásra került, meg agypókot kaptam a css tanulmányozásától (hát igen, férfi kellene a házba...), meg eldöntöttem, hogy mégsem teszek fel magamról képet, bemutatnám azt a kellemes társaságot, akikkel a HBt eltüntettem. Egy kis hagymás-májas hurkával...? nyamm:)

Közben meg holnap lett, és annak ellenére, hogy könnyű napom lesz, most kivételesen fél 2 előtt teszem le magam, mert már túl kedves kezdek lenni az emberekkel, oly zordul kipurcantam.

Tehát good game! Legjobb nap...

00:05|kapok levelet

Hogy rettenetes, elhiszem, de igaz. Ez a szép Szabó Lawrence szerelmes verssor hangzott el az imént az Éter Koffeinházban (radiocafe), és - má megin közönséges leszek - rögtön egy halványan emlkeztető mondatszerkezet példája jutott eszembe: lehet, hogy ma beb*szok, de hogy igen, az biztos. Mit ad István, most is éppen sörözök.

Itt van pont nálam az a vendég, aki sok év apácaság után [egyház-fegyház] próbál beilleszkedni az életbe, és még ősszel frankón partner voltam mindebben - a spangli és a Kill Bill jól megfontolt  kihagyásával -, de azóta leginkább az idegeimre megy. Ok, nem trágárkodom, nem büfögök, otthon csücsizek szépen, de ez így megy minden héten egy napot, vidékről feljár és itt húzódik  meg. Amikor dec. elejefelé éjjel 3kor vizuálisan mérhető véralkoholszinttel estem be magamhoz, ott aztán jól le lettem szúrva (!), hogy miket művelek, és egyébként is hol voltam (orosz barátnénknak volt az egyébként szenzációs bucsubulija), én meg - borban az igazság - megmondtam, hogy a Capellában (bzibár - a szerk.), mire kijelentette, hogy látja, az utóbbi időben egy kicsit eltévedtem a normától, és az erkölcsiségnek vannak határai, és különben is bzi vagyok-e, mert ha igen, többet nem jönne (előzmény: 10 éve még a legjobb barátnők voltunk...). Hát, akkor kellet volna azt mondanom, hogy ok, ne jöjjön, mert számomra meg az az erkölcstelen, ami kategorizálja a szerethetőséget a 'szeretet' alcímet viselő valláson keresztül. Nem beszélve a barátságunk minden falat lebontó erejéről...

Jájjj, és az imént hangzott el egy társadalmi hirdetés a varázsdobozban, ami a Nemzeti Kegyeleti Hivatal vagy mi megbízásából készült a 2.VH polgári áldozatainak emlékére. Fanyalogva jegyezte meg, hogy nem is tudott ilyen szervezetről, és biztosan a zsidók miatt jött létre. Nyúúúl vagyok! Épphogy félhangosan megjegyeztem valamit! Karira meg kaptam tőle két szép csillagalakú üveg gyertyatartót (téllegszép), és lelki válságba került, hogy ugyeugye nem haragszom, amiért hatágú, de másmilyen nem volt,  és különben is ne azt figyeljem. Nekem mondja... Szal így tudnak örök barátságok szó szerint semmivé válni, és még így is én vagyok a végtelenültürelmeshülyepicsa.

Na veszek egy nagy levegőt, gyártom tovább az agyérgörcsöt és hastífuszt okozó projektet és még visszajövök.

[Ha Macikának tetszettek az eddigiek, belinkelem őtet ide, persze tigoruan az engedélyével.]

Úgy látszik, megint átcsúsztam féléjen. Sajn ma már könnyedén meg tudom számolni a ráncaimat. Bosszantóan nem érdekel  - mondom én - az a project, amit a megbízóm rokonsága kapott meg végül, alzheimeres szomszédomat meghazudtoló memóriával rögzízett ígéretei(k) ellenére. Én meg deéédimindenbensegítesdit játszva elvállaltam egy részét, amiért cserébe mindössze egy feljegyzett nevet kapok. Köszönjem magamnak, ezé nem vagyok még ún. jómódú. 

Mindezek ellenére ma is gyártottam [magamnak] antikonzervatív világnézetet (ja igen, ez az, amim még nincs a tegnapihoz). Egy esküvőn a vőlegény nem engedte sminkelni aráját, beleértve még pár egyéb szépségápolási trükkönt. (Ne röhögj, lábnyúzás közben a kádban jutott eszembe.) Erre szokták jámboran magyarázkodni - mert azért számítanak a kérdésekre -, hogy "én a természetes szépséget tisztelem". Aztán rájöttem, hogy kajakra egyetértek vele, mert én is a természetesség híve vagyok: nagyon természetesen hoztam ma döntést arról, hogy igen természetes mozdulatokkal metál-lilára festem szépre polírozott (mint a természetes bútoroknál...) körmeimet. És elgyengülök az ősi természetességtől sugárzó pofijú pasikától, aki egykedvűen és természetesen ecsetelte a Capellában, hogy a kék flitteres tűsarkúja feltörte a lábfejét. Viszont a természetes pú szagot nem kedvelem. Inkább egy koldafterséf.

Ma eldöntöttem, hogy elküldöm a linket egy blogos barátomnak [remélem ő is annak tart:)], megduplázva így az olvasótáboromat. Erről egy szakmámbavágó vicc jut eszembe: Két jazz zenész beszélget. - Te, megvettem az új CD-det. - Áá, szóval te voltál az.

Na engedek a gravitációnak. Holnap ugyanitt. Már írhattok is nekem 250Mb-ig.

Good game!

01:42|kapok levelet

Ez a szemrevaló sablon nem tájékoztat(ott eddig) a pontos időről: nem hétfőn nyíltam meg (legfeljebb csillagászatilag), hanem egy békés vasárnap éjjel, fél 2-kor [nálam a 'nap' keléstől fekvésig tart], fél üveg bull's blood-dal a szervezetemben és egy melós, ám qrva szép nap után. Szal térjünk vissza Bill Uncle lelki nyomorára és hívogassuk elő azt a bizonyos nulladik beszólást.

Következetesen tagadott szentimentalitásom - ki tudja, hány év/hónap után - tennap utat tört magának és csöppet sem szégyenkezve ezáltal elhelyezkedett bennem az a bizonyos mély verembe taszigáló érzet, ami ugyan eddig is látványosan lappangott, most szíveskedett jó hangosan "ideköszönni". Nem tervezem leírni a körülírás helyett, mert azért ott még nem tartok bő 3 év böjt után, mindazonáltal ott már tartok, hogy leírjam, mert - így van, vagy nem így van - amúgy senki sem kíváncsi rá(m). Az alany? Személyiségi jogokba nem fog ütközni, mert... nem az.

Mára még annyit, hogy első blogírási kénytetésem akkor keletkezett, amikor (kb. dec. elején) jól megfogalmazódott általam a következő: mielőtt ítélnél, én sosem teszem, nincs meggyőződésem, nincsenek elveim és még valamim nincs, amit ma a kisföldalóliból feljövet még tudtam, de majd úgyis leírom, lesz rá mód, úgy van ez kitalálva. (Thanks to Mr Kapu.) Valamint szeretnék sikeres életet élni, szeretni és szeretve lenni... Mostanában ezen vagyok, mondhatni: 2005ös tervezet, hát, egyszer fent, egyszer lent, de már megtanultam hamar túllépni a lenteken.

A fenteket pedig qrvára megünneplem, mert a legszebb nap a mai nap!! Holnap is:)

23.57|kapok levelet

Ma szembesültem azzal, hogy kit is választottam - vagy választott színes elmém - szerelmesemnek. Kikívnákozott, ezért kimondom - jobb híján magamnak.

Ez egyébként már a második bejegyzésem, de az elsőt like a beginner elfelejtettem elmenteni, minek eredményeképp legördült pár izzadságcsepp másfelől csodásan nyugodt pofimon. Majd ha zzzz egyet és kijózanodom (dícséretet! sikeres abszinencián vagyok túl!), újból kifejtem indító gondolataimat, és tájékoztatok mindenkit a lényeges realizálódott félmondatokról.

Addigis... Good Game! És © dzsó éjt.

01:38|kapok levelet